Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XVIII. Az esztergomi nép

fínyessíg vezet minket e hozzájuk. Betlehemnek várossába egy kis rongyos istálóba. Némi szünet után, mikor a betlehembeli kis pásztor-alakok is megindulnak, igy folytatják. - Hé Basa! Gyerünk rongyos óba, Jézus szálásába. Szína szórna az ő ágya. Fínye'sen fekszik rája. Majd valamennyien leborulva imádkozzák: - O kegyes királunk, szerelmes Jézusunk! Erre azután a tréfálózó részletek következnek, a mit a nép­humor nem enged el: - Ereggye Pista előre, nem kő lámpás kezedbe; ragyognak a csillagok, me'gmutattyák utadot. Az egyik erre néhány lépéssel előbbre lépve ezt énekli: - Hipp hopp itt vagyok, vezetnek a csillagok. Majd valamennyien kórusba fújják: - Oáa kóbász, szalunna, pásztoroknak jó vóna; egy korsó bort melléje, ha a gazdasszony tenne. A k/nyírke mindennapi, a szíp kalács ünnepi, de szeretnínk jólakni. Az egyik angyal perselyt vesz elő a ruhája alól s recitáló énekszóval jár sorba: - Látom az úr meg az asszony mikíp níz az én széniembe, jobb vóna ha három márjást csúsztatna a pörzsölyömbe. Tallér­nak is szíp szava van csak sok legyen szomszídságban. Egy kis ajándék után fölveszi a két angyal a betlehemet s miközben kifelé indulnak, mindannyian ezt éneklik: - Isten álgya meg a gazdát, tőtse me'g jó a kamrát, a száz akós nagy hordóját. Mikor azután odakint megosztoznak, azon veszik észre ma­gukat, hogy legtöbbet szerzett a lámpával ólálkodó siheder, a ki a háznép ájtatosságát a kéményben függő sonkák és szalonnák leemelésével aknázta ki. Vízkeresztkor három királyok járnak, de van ezen kívül szá­mos alkalom, ahol népünk természete, eredetisége és esze járá­sa kifejezésre talál. 119

Next

/
Thumbnails
Contents