Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XVIII. Az esztergomi nép

világ kincseit s így magyarázza az esztergomi nép, hogy mért hivják azt a hegyet Szamár-hegynek. Van a forrásoknak is regéje. Ilyen például a Fári-kutjáé. Ez a kies forrás a Vaskapu alatt fekszik. A verítékével dolgozó földműves messze vidékről innen meriti az üditő vizet. A mesélő ember pedig elmeséli, hogy volt egyszer itt egy nagyon gazdag várúr, akinek egyetlen leányát Fárinak hivták. F'árika soká nem tudott egyebet a világról, minthogy vannak szép árnyas fák, madárdalos bokrok, mert gőgös apja sehová se vitte és senkit se hívott magához. Egyszerre csak furulyaszót hall Fárika. Kinéz a vár ablakán s lát egy szép pásztorfiút, akibe belészeret. A büszke várúr leánya el is hagyja az ő pásztorifja kedvéért a várat s lemegy a völgybe a báránykák közé. Az apa megtud mindent, eszét veszti, megöli a pásztorfiút és Fárikát és a borzasztó cselekedet után eltemeti mind a kettőt árnyas fák alá. De véres viz buggyan föl s elárulja a gyilkost. Azóta Fárika halála napján mindig véres bugyborékokat gyöngyöz a Fárika kútja s elbeszéli a szerencsétlen Fárika bús történetét. Az esztergomi nép egy ősi szokását, a Bethlehem-járást is be akarjuk röviden mutatni. Karácsony táján esik meg a szép szokás. Advent heteiben összetanulja néhány paraszt gyerek a mondókáját, amit még a nagyapjától tanult. A gyerekek azután jelmezekbe öltözve az aranyos bethlehemmel sorra járják a gyerekes famíliákat és azzal a kérdéssel kopogtatnak az ablak alatt: - Szabad a béthléhémme begyünni? Persze odabent mindjárt megkezdődik a gyerekek öröme s a bethlehem-járókat beeresztik. Két aranycsákós angyal és három fehérruhás, kifordított báránybőrsapkás pásztor lép a szobába. A pásztoroknak néha szűrök és csörgős botjuk is van. A bethlehem-járók hatodik tagja egy lámpahordozó, aki rendesen a konyhán marad, vagy az éléstár körül ólálkodik, míg odabent elvégzik. Amint az angyalok a szoba küszöbére lépnek, kezökben a bethlehemmel így kezdik: 117