Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XVIII. Az esztergomi nép

De a szóközi 1-eket sem igen használja: — Ojan óma, mint a szórna. Szereti a magánhangzós kezdetű szókat jól megnyújtani: - Cúkor-íde's, gyűkör-fínye's angyalom. Az ly-et éppen nem ismeri. - Ijjen, ojjan barna kis jány. Misszó ehhő s kiráné. Bagó van a sindő hátán. Sokszor megduplázza a mássalhangzókat: - Fullánk járta. Pirossan süss kalácsot. Esső esik karikára. Hangátvetései szintoly érdekesek: - Térbetyű lé. Szípen íg a viakszgye'rtya. Ikes-igéket nem különböztet meg: - Nem dógozník, nem énník. De a második személyü sz igerag rútságát (pl. olvassz) figyelemreméltóan szépíti az esztergomi nép, mikor igy beszél: - Mit níző rám ojan szípen. Mit kereső ojan kíső idekint. Igen érdekes forgalmú duplázások a következők: - Ihatníkom van. Vereke'dhetníke'm van. Aludhatníkom van. A névragozásból különös sajátságok: -Innend-onnand. Az esztergomi tájkiejtést különben leginkább illusztrálja a következő két versike, mely országszerte forgalomban van: 1) Vót écczér égy ember. Szakálla vót kender. Szómábú vót háta. Yiakszbú vót lába. Főmászott égy fára. Ecsúszott a lába. Betéttík egy lepedőbe. Ugy vittík a temetőbe. 2) Égyete'm be'gyete'm tenge'r táncz. Hajdú, sógor mit kíváncz. Nem kívánok e'gyebet. Csak e'gy darab ke'nyeret. Ló, ló, nyomadík, bárány tizedik. Üzsd ki szívem a mellikét akarod. Talán bizon eszt vagy aszt. Tősgyökeres és az esztergomi népnyelvet jellemző magyar keresztvizet kaptak majd az összes esztergomi hegyek, utak, szigetek, kutak, völgyek stb., mint Szent-királyi-sziget, Nyárasd, Csitri, Körtvélyes, Zsidód, Kolozs-út, Csontkút, Papere, János-völgy, Füvellő, Oreglátó, Bottyán-parlag, Kis-látó, Jezsuita-rét (történeti), Juhszallagos, Hadsi (a török világi 115