Kiss Adrienn: Kopasz Péter öröksége

Tartalom - 4. A vendégfogadók és a szállodák funkciói a 19. században

A harmadik oldalon a levesek (amelynél a választékot kézzel írták be), a külön fogásként szereplő marhahús, amelyet mártással vagy különböző köretekkel („metélő hagymával, eczetes tormával, czéklával vagy akár főzelékkel") szolgáltak fel, a főzelékfélék és a tészták találhatóak (amelyeket szintén kézzel írtak be). A negyedig és az ötödik oldal üres, amelyek a déli és az esti menü beírására szolgáltak, és azt ki lehetett szakítani az étlapból. A főételek felsorolása a sültekkel folytatódik, amelynek rendkívül színes választékát találjuk meg, hiszen rendelhető „Borjuczomb, Báránysült, Stíriai kappan, 1 adag pulyka". A vadételek között, amely külön fogást jelent, az egészen apró szárnyasoktól (fogoly, fürj, vadruca), a Vaddisznó csipkéc-ig terjed a kínálat. Az étlapról a desszert és a savanyúság sem hiányozhatott, így különböző gyümölcsöket (például: „Szamócza cukorral, Málna, Cseresznye, Meggy, Szőlő, Alma"), salátákat (például: „Fejes saláta, Mezei saláta, Zöldbab, Ugorka saláta, Czeller saláta"), befőtteket (például: „Őszi baraczk, Kajszin baraczk, Szilva, Meggy, Cseresznye) és (magyar, francia és holland) sajtokat rendelhetett a vendég. Az italok - az étlap végén - a hetedik és a nyolcadik oldalon kaptak helyet. A választék magyar fehér- és vörös-, bordeaux-i, spanyol-, osztrák-, rajnai- és csemegeborokból, francia-, magyar- és osztrák pezsgőkből, ásványvizekből, különféle égetett szeszekből és az esztergomvidéki jellegzetes borokból állt - amelyek a szálloda bérlőjének saját pincéjéből származtak - derül ki a már említett étlapból 22