Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - TÖRTÉNELMI TÁVLATOK

gette az egyik országgyűlési képviselő a Parlamentben az Esztergomi Ferences Gimnázium Hadimúzeumát. „így lehet hatékonyan az Ifjúság lelkében meggyökereztetni a hazaszeretetet"— hangzott el a magyar Parlamentben. P. Richárd kihasznált minden renden belüli és kívüli kapcsolatot, hogy a hadimúzeumot gazdagítani lehessen. Kezdetben sikerült neki az intézettől távol fekvő gazdasági épületben — a teljes muzeális gyűjteményt hiánytalanul — a gimnáziummal egy fedél alatt található helyiségbe átköltöztetni, és bemutatásra alkalmas módon elrendezni. Főként P. Richárd érdeme, hogy vitéz BajorBayer Ágost tanár úr gimnáziumunkban vállalta 5 évig a rajztanítást, és a harctéren végzett festőművészi munkájának eredményét — több mint 40 vázlatot — a hadimúzeumunknak ajándékozta. Ismeretes volt előttünk a szomszédos Ausztriában történt hatalomváltás 1938ban. Finnek kapcsán olyan nagyfokú „nyugtalanság és izgalom" lett úrrá a magyar társadalom egy részén, hogy a kormányzó szükségesnek tartotta egy rádióbeszédben (1938. április 3.) nyugtatgatni a nemzetet. Különös tekintettel arra, hogy a történtek kapcsán megélénkült hazánkban a szélsőjobboldali mozgalom. Horthy szerint „csak aztörtént, hogy egy régi jó barátunk egyesült egy másik régi jó barátunkkal; egyéb a mi szempontunkból nem történt." Ismeretes volt előttünk az is, hogy az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszusra Németországból senki nem jöhetett el Budapestre, mivel azt Hitler megtiltotta. 1939 márciusában tartotta P. Morovitz Szol. Ferenc az egész intézeti ifjúság részére a lelki-gyakorlatot. Ennek megkezdésekor hallottuk, hogy P. Richárdnak Boldogasszonyba kell hazautaznia, mivel édesanyja meghalt, és ott lesz a temetés. Boldogasszony (Frauen Kirchen) az Anschluss következtében az előző évben került Ausztriából Németországba. Néhány nap múlva visszaérkezett P. Richárd, és lényegesnek tartotta, hogy az éppen aktuális iskolai lelkigyakorlatot megszakítsa. A felsősök számára a tornateremben beszámolt a náci uralomról szerzett tapasztalatairól. Elbeszélését úgy lehet összefoglalni, hogy az osztrákok igen bánják a kezdeti lelkesedésüket, mivel őket — a szabad osztrákokat — a nácizmus „helótákká" aljasította le. Ezt a jog nélküli kifosztottságot tapasztalataival támasztotta alá. A magyar jobboldal győzelme esetén, a magyarságra is ez a sors vár. Amit tehát a Horthy-beszédből nem lehetett megtudni, azt P. Richárd meggyőzően tárta elénk. Az 1938 őszén történtek — cseh-magyar tárgyalás, felvidéki bevonulás — a tanulásunkra is hatással voltak, nem csak azért, mert Esztergom az országhatáron feküdt. Ennek hatását lehetett érezni, aminek mi rendkívül örültünk. Ugyanis midőn kezdett a helyzet kritikussá válni, hazaküldtek bennünket. „Sajnos" csupán egy hétre, mert többet nem fordult elő, hogy magyar repülőgépekre lőttek a csehek. Tanítás alatt az osztály ablakain keresztül szemtanúi lehettünk egypár csetepaténak. Egy hét után aztán zavartalanul folyt volna a tanítás, ha a világi tanárokat nem hívták volna be katoná-nak. Ekkor az igazgató atya legfőbb tevékenységét a tanítás folyamatosságának — tehát a helyettesítéseknek — megszervezése képezte. Egy alkalommal egymás utáni sorrendben szerepelt latin, magyar és testnevelés, de csak a latintanár fungált, a másik kettő katona volt. Az igazgató atya Dezsényi tanár urat, a latintanárt jelölte ki helyettesítésre. O a magyar helyett is latint tartott, sőt közölte, hogy testnevelés helyett is latin lesz. Ez aztán egy diákszívnek több volt a tanár