Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - ÉLET, MŰVÉSZET

és ezeket a kegyhely mellett fölállított Schatzkammerekben, kincstárakban őrizték. A viasz fogadalmi tárgyakat sok helven kifejezetten azért ajándékozták, hogy azokat gyertyává öntsék és a kegykép közelében égessék el.

1

4 A későközépkori-koraújkori barokk áhítat felbecsülhetetlen értékeit Mária Terézia, majd II. József rendeletei semmisítették meg, elkobozván a nemesfémből készült fogadalmi tárgyakat és szigorú szankciókat helyezvén kilátásba további áldozati szobrocskák felajánlására. A XIX. században újjáéledt a fogadalmi szobrocskák adományozásának szokása, ám a hálatáblák a népi jámborság gyakorlatában mindinkább kiszorították az identifikációs tárgyakat. Az esztergomi Segítő Szűz oltárának főként a németség által ápolt kultuszára a bajor származású alapító Feichtinger családon kívül az a körülmény is utalhat, hogy az offerek adományozásának szokását a kutatók egy része a történelmi Magyarországon eleve német hatásnak tartotta, sőt, az „offer" szónak hosszú ideig még magyar megfe lelőjét sem találták.

1

3 Igaz, e feltételezést a későbbi kutatások némiképp árnyalták és inkább a XVIII. századi barokk búcsújárás fellendülésével hozták összefüggésbe az offerek egész országban tapasztalható elterjedését. Ennek megfelelően kiderült, hogy a szónak magyar neve („tetem') is létezik.

1

6 Az identifikációs offerek pontos történetét a nagyobb búcsújáró helyeken a mirákulomos könyvek tartalmazzák, sajnos az esztergomi Segítő Szűz oltárának ilyen könyve nem maradt fenn. Maguk a tárgyak XIXXX. századiak lehetnek, némelyiken magyar véset olvasható. A korábbi offerek, ha voltak — más kultuszhelyek tárgyaival együtt — vélhetőleg áldozatul estek a XVIII. század végi felvilágosult abszolutizmus pusztításainak. Az esztergomi ferences templom passaui Segítő Szűz oltárának fennmaradt nemesfém áldozati tárgyai hozzásegíthetnek az eddig meglehetősen feldolgozatlan hazai Maria hilf tisztelet kutatásához, illetve a német eredetű kultusz hazai begyökerezésének és elterjedésének bemutatásához. 14 Bálint Sándor-Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp. 1994.233. 15 Bellosics Bálint: Áldozati szobrocskák. In: Ethnographia 1908.97. 16 Bálint Sándor-Barna Gábor: i. m. 232. A „tetem" szó nyelvtörténetileg valószínűleg finnugor eredetű, de a fennmaradt írásos források leggyakrabban hulla és csont értelemben használják, a XV. század elejétől fordul elő „testrész" (Körperteil) értelemben. Vélhetőleg ebből a jelentésből fejlődött ki a „tetem" szó áldozati ajándék értelme. Vö. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Harmadik kötet. Bp. 1976.910.