Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - ÉLET, MŰVÉSZET

terhúzók a beckói (Beckov, Szlovákia) Pazicky-orgona alapján készültek. A regiszterfeliratok betűtípusa a megmaradt Pazicky-táblák betűit követi. A pozitív eredeti homlokzati és belső sípjai azonos, magas százalékú (kb. 85 %), igen vékony falú anyagból készültek. A későbbi kályhaezüst festés eltávolítása és gondos restaurálás után szép telt, élénk hangot adnak, és a magas ónszázaléknak köszönhetően fehéren csillognak. A főmű horgany sípjainak helyére új ón homlokzati sípok készültek 70 %-os ötvözetből. Ez átmenetet képez a belső sípok 50 %-os és a pozitív sípjainak 85%-os ötvözete között. Néhány homloksíp a kor szokásának megfelelően, felvidéki minták alapján domborított díszítést kapott. Az eredeti menzúrahaladvany szerint megépült a mixtúra hiányzó, de eredetileg tervezett második, kisebbik sora is. A megmaradt darabokból kellett rekonstruálni az orgona háta mögött álló fúvóházat és a töredékes lenyomatokból a taposókkal ellátott két új ékfúvót. A hangszer így fújtató-ventillátor nélkül is működtethető. Kísérletek alapján a szélnyomás 65 mm-re adódott, a hangolási magasság 25 C fokon 448 Hz. Sajnos, a temperatúrára vonatkozó adatokat nem lehetett kiértékelni az orgona felújított sípállományából. Biztos, hogy eredetileg kiegyenlítetlen lebegésű temperatúrával volt hangolva, de tekintve, hogy ezt legalább száz éve egyenletesre változtatták, olyan temperatúrát kellett keresni, amelyik ettől csak kis mértékben tér el, és minél kevesebb beavatkozást jelent a síphosszakba. Ezek alapján végül az orgona a Werckmeister 111. Temperatúra szerint lett behangolva. A hangszer most ismét eredeti szépségében ragyog. A Pazicky-félc átalakítással (1778) létrejött állapotába visszaalakítva ez a hangszer ma Magyarország legrégebbi és legteljesebb állapotban megőrződött k.étmanuálos nagyorgonája.