Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - ÉLET, MŰVÉSZET

ÍUBILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 Tattinger János érsekújvári orgonaszerelő végezte. A háború utáni időkben sem pénz, sem anyag, sem megfelelő szakember nem volt a javításhoz. Jellemző, hogy többek között egy bécsi házmester is javította a hangszert. Az ötvenes évek végén már igen rossz állapotban volt, ezért a teljes belső kicserélése mellett döntöttek, de a javítással megbízott orgonaépítő az összegyűlt és kifizetett pénzzel eltűnt. Ezzel az orgona ideiglenesen megmenekült ugyan, az újabb barkácsolások azonban siettették a lerom-lott állapotú hangszer további pusztulását. A '90-es évek második felében több szakvélemény és felújítási, illetve átépítési javaslat is született. Végül a Nemzeti Kulturális Alap műemlékorgona-restaurálási programja csillantotta meg a reményt, hogy az értékes hangszert valóban sikerül megmenteni. A felújítás megbízott tervezőinek és kivitelezőinek a 2001-ben kialakított előzetes restaurálási elgondolás birtokában sem volt könnyű dolguk. Az esztergomi ferences levéltárat az ötvenes években széthordták, nyomára sem sikerült rábukkanni. így a restauráláshoz csekély számú írásos dokumentum állt rendelkezésre, szinte csak a hangszerben talált jelekre, valamint a rendkívül szűkszavú és adatokat csupán véletlenszerűen közlő história domi/sra támaszkodhattak. Az előzetes kutatások eredményei és a hangszer teljes szétszedése, letisztítása során feltáruló kép nyomán rajzolódott ki pontosan a restaurálás iránya. A XVIII. század eleji szekrény csaknem 100 %-os, a XVIII. századi sípmű mintegy 90 %-os állapotban fennmaradt, akárcsak a főmű és a pedál korabeli mechanikája. Mivel a XIX. századi átépítés a hangszerhez a játszóasztalon, újabb traktúraelemeken és a franciafúvón kívül mást nem tett hozzá, a munkálatok célja a Pazicky által létrehozott barokk, hátuljátszós forma restaurálása, illetve a még fellelhető analógiák alapján történő rekonstruálása volt. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2002. április 15-én végre megkezdődhetett az orgona restaurálása. A szekrény stabilizálása és kiegészítése után a pozitív homlokzata visszakerült a nagy orgonaház alsó részébe. Mivel a hangszer Esztergomban a mellvédben állt, az egykori látvány felidézése és a jobb kihangzás végett az egész orgona az 1941-ben a hátpozitív számára kialakított, előreugró kiserkélyre került. A szekrény színezését, a díszek kiegészítését, aranyozását, a festmények restaurálását restaurátorművészek végezték. A nagy szekrény festése meglehetősen jó állapotban megmaradt, amit ezért nagyrészt elég volt retusálni. Pazicky az általa beépített részeket nem festette le, ezek színeit — a későbbi építési szakaszra utalva kissé eltérő módon — a nagy szekrény árnyalataihoz igazították. A szekrény oldalán egy kis felületen megfigyelhetők maradtak a különböző festékrétegek. A szélládákat és a mechanikát az orgonaépítő eredeti állapotuknak megfelelően restaurálta. A nagy szekrény aljába visszakerült pozitív számára új stecheres játszótraktúra készült. Ehhez és a manuálkopula szerkezetéhez — a hangszerben talált nyomok alapján — az analógia a poroszkai (ma Pruské, Szlovákia) római katolikus plébániatemplom Pazicky-orgonája volt. A manuálklaviatúrák összeállításához több korabeli hangszer szolgált mintául. A kétmanuálos billentyűzet szerkezete a bacsfai (Bac, Szlovákia) ferences templom ismereden eredetű orgonája alapján készült. A billentyűprofilokhoz a poroszkai ferences templomban megmaradt egyetlen eredeti Pazicky-billentyűzet nyújtott támpontot. A hiányzó pedálbillentyűzet, a pad és a regisz-