Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK
Én egy másik utat választottam, én megpróbáltam kifejezetten jobbnak lenni erkölcsi, eszmei értelemben is. Számos olyan alkalom volt, mikor egy-egy döntés előtt imádkoznom kellett ahhoz, hogy eltaláljam a jó döntést. Egyet kiemelnék. Amikor a boszniai bevonulás után kirobbant a háború Szerbia és a NATO között, Magyarország már NATO-tag volt. Bonyolult és nagyon nehéz kérdésekben kellett dönteni: fegyveres beavatkozás, csapatok kiküldése stb., és nemet kellett mondani nálunknál sokkal nagyobb, erősebb politikai és katonai erőknek is. Nem voltam benne biztos, hogy ezekben a vitákban végig ki tudok tartani egy tízmilliós ország álláspontja és érdekei mellett, de sikerül t. Ez nem mehetett volna külső meg felső segítség nélkül. Ti szerencsésebbek vagytok a mi nemzedékünknél, mert aki ebben nevelkedik, az egyszerűen éli az életét úgy, ahogy szüleitől tanulta, vagy ahogy tanárai tanítják neki. Nyilván nektek sem könnyű az életetek, nap mint nap ti is találkoztok komoly erkölcsi problémákkal, de ha arra figyeltek, amit szüleitek vagy tanáraitok tanítottak, akkor remélhetőleg könnyebben eligazodtok az élet buktatói között. Nagyon érdekes számomra a magyar társadalom fejlődése. Egy filozófus mondta 1988-90 táján: új politikai rendszert felépíteni hat hónap, egy új gazdasági rendszert hat év, egy új társadalmi rendszert felépíteni hatvan esztendő. Szerintem egy kicsit túlzott, a hatvanat meg lehet felezni, de az is harminc. És csak uzenkettő telt el. Tehát, ha türelmetlenséget érzünk amiatt, hogy az ország életében nem mindig azok az értékek, eszmék kapnak hangot, amelyek nektek ismerősen csengenek, és még mindig nem sikerült ezeket az értékeket többségivé tenni a magyar társadalomban, ne keseredjetek el, mert a hatvan évnek még a fele sem telt el. És ahhoz, hogy a hatvanból harminc legyen, még a ti felnőttkorban végzett munkátokra is szükség lesz. 3. Ifjúság, sport A magyar nemzeti karakternek része a hátrányból a túlélés érdekében való küzdés. Pfeiffer István: Szeretném, ha egy kicsit beszélnénk azijjúságról. Azifjúságnagyon sokszor kerül döntéshelyzet elé. Ilyen döntéshelyzet lehet az is, hogy milyen irányban tanuljunk tovább. Mi a véleménye a különböző országos ifjúsági programokról? Orbán Viktor: Viharos fiatalkorom volt. Jó apám rendszeresen nyakon vágott, amikor előfordult, hogy a felcsúti focipályán a nagy mogyorófák tetején tíz éves koromban ultiztam. Nem voltam példás gyerek, és így sokat vesztettem. Elvesztettem a lehetőségét, hogy mérnök, építész vagy egyéb ilyen alkotó ember legyek. Miután nem végeztem el rendesen a munkámat, egyszer elvesztettem a szálat a matematikában, és többet nem bírtam megtalálni. Kiderült, hogy a sok levezetésnek, amit el kell végezni, ami egy dedósnak tűnő példa megoldásánál a végeredményig elvisz, annak magasabb értelme van, mert később azokon az utakon kell a nehéz megoldásokhoz is eljutnunk. Azt akarom mondani, hogy amiről azt gondoljátok, hogy annak a tudásnak utóbb lesz használható értéke, bármilyen nehéz is aznap este a következő penzumot vállalni, meg
