Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK

BILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 lAá embernek, volt egy rubrika: ateista. Ezt is be lehetett húzni. 831 ilyen behúzást találtak. A szocializmus nem úgy tette vallástalanná az embereket, hogy szembe fordította volna a vallással, hanem úgy, hogy szép lassan olyan közeget teremtett, ahol ez úgy kicsúszott az emberek életéből. Egy kicsit megviselt bennünket az elmúlt negyven esztendő. Van a hitnek olyan mélysége, amiről az ember nem beszél, legfeljebb egy-két jó barátjával vagy a lelki vezetőjével. Én merőben más hátterű családból származom, mint az itt ülők többsége. Glyan családból, amilyenné a családok nagy részét a szocializmus, a Kádárrendszer tette. Nagymamám hívő katolikus volt. Úgy is élt, de a következő generáció nem követte. Azt tudom tehát mondani, hogy nem egy istenfélő családból származom. Talán nem bántom meg ezzel a szüleimet. Én ilyen családból jövök. Az életemből nagyon-nagyon hosszú ideig hiányzott a hit. Aztán a feleségem segítségével visszataláltam nagyanyám gondolkodásához, életfelfogásához. Ma nagyon fontos része az életemnek a hit. Mindennap elvégzem a szükséges önvizsgálatot, mindennap — bármilyen késő éjjel fekszem is le — végiggondolom a napot, s megpróbálok a lehető legőszintébben — ami nem egyszerű — számot vetni: mit tettem aznap helyesen, és mit helytelenül. Volt-e valaki, akivel aznap méltánvtalanságot követtem el, és megnehezítettem az életét, pedig nem volt szándékomban, és megpróbálom ezt a következő alkalommal jóvátenni. Miniszterelnökként nem álltak másból a napjaim, mint erkölcsi dilemmákból. Olyan döntés, ami mindenkinek egyformán jó, nincsen. Az ilyen döntések meghozatala lelki erőt igényel. Ezért örülök annak, hogy mikor belevágtam ebbe a munkába, addigra hívő léleknek mondhattam magam. Amikor nagy bajban voltam, akkor különösen szükség is volt rá. Voltak olyan pillanatok, amikor nem tudom mással magyarázni, hogy kikeveredtem belőlük, mint a kívülről és felülről jött segítséggel. Ha végiggondolja valaki az elmúlt négy esztendőt, és látja azt az óriási túlerőt, amivel szemben a munkánkat végezni kellett, akkor rájön: külső, felülről jövő segítség nélkül nem is tudná állni a küzdelmet, csak egyetlenegy esetben, ha aljasabb lenne, mint ők. Én nem azt az utat jártam, hogy aljasabb legyek. 127