Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig
25 kedvezőnek mondható, de a bevételek nem növekedtek olyan mértékben, mint a kiadások. Ennek magyarázatát a családtagok ingyenes orvosi kezelésében és segélyezésében látták, valamint abban a törvényi rendelkezésben, mely a balesetek által okozott kezelési segélyek folyósítását is a pénztárra hárította. A törvényhozás már 1893-ban kilátásba helyezte az ipari és gyári alkalmazottak balesetek esetére történő biztosítását, azonban erre majdnem másfél évtizedet kellett várni. A törvény ugyan kimondta, hogy a balesetből származó kiadások iránt a pénztár visszkeresettel élhet, erre azonban ritkán került sor, miután nehezen tudták bizonyítani a munkaadó felelősségét. Az esztergomi kerületi pénztár az országban elsőként szorgalmazta a pénztárak centralizációját, mely szóba is került a millenáris évi kongresszuson. A centralizáció elvét az orvosok is támogatták. Az 1897. október 15-én tartott országos kongresszuson Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter ígéretet tett a pénztárak helyzetének megsegítésére. „A munkás betegsegélyző pénztáraink helyzetén okvetlenül segíteni óhajtok... e célból az előkészítő munkálatokat már befejeztem, s az iránt tettem intézkedést, hogy az elhatározott reformoknál való esetleges felhasználás céljából a külföldi betegsegélyző pénztárak állapota, szervezete és működése felől is minél előbb tapasztalatokat szerezzek." 2 5 1897-ben az egyik igazgatósági ülésén a pénztár elhatározta, hogy magasabb járulékot fog megállapítani, melyet mind a munkaadók, mind a munkavállalók vállaltak annak érdekében, nehogy a pénztár a családtagok ingyenes orvosi kezelését beszüntesse. 1898-ban Scheiber Rezső igazgatósági tag a neki felajánlott felügyelőbizottsági elnöki tiszteletdíjat a pénztár tisztviselői nyugdíjalapja növelésére adományozta, Salgó Sándor községi jegyző (Kisújfalu) bizalmi férfiúi tiszteletdíját a pénztárnak visszaadta Eigner György barti bizalmi férfi, Klein Zsigmond visegrádi gyógyszerész 1897. évi gyógyszer számlája kifizetésétől eltekintett, annak összegét a pénztár vagyona gyarapítására felajánlotta. 1898-ban lemondott igazgató-alelnöki posztjáról Paulovits Géza. Helyét Kecskeméthy János foglalta el, aki tevékenyen részt vett a pénztár fennállása óta annak vezetésében. 2 S Sárdi Gyula: A Kaposvári Betegsegélyző Pénztár története, 36. o.
