Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig
17 Betegség esetére kötelező biztosítás Európában harmadikként, Németország és Ausztria után vezették be Magyarországon a betegség esetére kötelező biztosítást. Irányi Dániel indítványára már 1885. április 26-án utasította a magyar képviselőház a kormányt arra, hogy a munkások betegbiztosításáról törvényjavaslatot terjesszen elő, erre azonban csak jóval később került sor. 1891-ben Baross Gábor 2 0 kereskedelemügyi miniszter terjesztett törvényjavaslatot a képviselőház elé, melyet a képviselőház négy napi tárgyalás után elfogadott. Az 1891. évi XIV. törvénycikk „Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezeséről". A törvény elfogadása 1891. április 9-én, a törvénytárban való kihirdetése április 14-én megtörtént, és 1892. április l-jén hatályba lépett. Baross Gábor tette meg az első lépést a munkásbiztosítás területén, de csak a betegsegélyezés kötelező alapon való rendezését valósíthatta meg. A magyar törvény német minta alapján készült. A törvény célja az volt, hogy a betegség esetére kötelező biztosítást megvalósítsa. Az eddig csak önkéntes alapon biztosítottakat a törvény kényszerbiztosítás körébe vonta. A törvény elrendelte, hogy a biztosítás azok számára kötelező, akik az 1884. évi XVII. törvénycikk hatálya alá tartozó foglalkozási ágaknál foglalkoztatottak, és napi bérük nem haladja meg a 4 forintot. A kötelező betegségi biztosítás tehát kiterjedt a bányákban és kohókban, a bányatermékeket feldolgozó egyéb müvekben (kőfejtő, a homok-, kavics- és agyagtermelő üzemek) nagyobb építkezéseken, vasúti üzemeknél, és ezek gyáraiban, a postánál, távírdánál, távbeszélőnél, a hajózásnál és hajoépítésnél, a fuvarozásnál, a raktáraknál és kereskedelemügyi pincészeteknél dolgozó munkásokra. A biztosítás kiterjedt a tanoncokra, a gyakornokokra és szakképzetlen munkásokra is. Hiányossága, hogy a dolgozók jelentős részét kitevő mezőgazdasági munkásokat nem vonta be a jogalanyok körébe. A mezőgazdasági munkás önkéntesen biztosíthatta magát, melynek gyakorlati jelentősége nem volt, mert az alacsony bérek miatt a lehetőséggel kevesen éltek. További hiányossága volt, hogy - a német törvényekkel ellentétben - nem intézkedett külön a balesetbiztosításról, és az öregségi, rokkantsági biztosításról sem. Baross Gábor személye az esztergomiak számára különösen kedves volt, miután középiskolai tanulmányait (1861-65 között) Esztergomban, a bencés gimnáziumban végezte. P 22.1*3
