Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig
18 A törvény szerint nyújtott szolgáltatások: 20 hétig ingyen orvosi gyógykezelés a pénztár által kijelölt orvosnál, ingyenes szülészeti támogatás és gyógykezelés, ingyen gyógyszer és gyógyászati segédeszköz. Táppénz járt a három napnál tovább tartó keresőképtelenség esetében a megbetegedés napjától számítva a keresőkeptelenség időtartamára, legfeljebb húsz hétig. Négy hétre adták a táppénzzel megegyező összegű gyermekágyi segélyt. A temetkezési segély összege a járulék alapjának hússzorosáig terjedt. A családtagok is ingyenes orvosi ellátásban és gyógyszerellátásban részesültek. Ha a betegsegélyző pénztár pénzügyi helyzete lehetővé tette, magasabb segélyt is nyújthatott, a törvény által meghatározott felső határig. A segélyezési költségek fedezetére a munkaadók és a biztosított munkavállalók által fizetett járulék szolgált. A járulékok egyharmad részét a munkaadók, kétharmad részét a munkavállalók voltak kötelesek fizetni. A törvény életbe lépésekor a járulék mértéke az átlagos napi bér két százaléka volt. Ha ebből a legalacsonyabb mértékű segélyezést sem tudta nyújtani, a járulékkulcsot három százalékig, bizonyos kivételes esetekben öt százalékig emelhette a pénztár. A törvény szerint hatféle pénztártípus működöt t: a kerületi betegsegélyző pénztárak, a vállalati és gyári alkalmazottak pénztárai, ide értve a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárait is, építési vállalatoknál alkalmazottak betegsegélyző pénztárai, ipartestületi betegsegélyző pénztárak, bányatársládák, magánegyesülés útján létesített pénztárak. A törvény lehetővé tette, hogy a kerületi, vállalati és ipartestületi betegsegélyző pénztárak pénztári szövetségben egyesüljenek. A pénztárak önállóak voltak, alapszabályaiknak megfelelően működtek. Irányításuk önkormányzataik által történt. A betegsegélyző pénztárak a székhelyük szerint illetékes iparhatóság felügyelete alatt, illetve a kereskedelemügyi miniszter főfelügyelete alatt álltak. A kerületi betegsegélyző pénztárak számát, területét és székhelyét a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelettel szabályozta.
