Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig
10 1854. május 23-án az osztrák bányatörvény társpénztár létrehozását rendelte el az összes bányász és hozzátartozóik segélyezésére. A bányatörvény nem kötelezte a munkáltatókat meghatározott járulék fizetésére, de ha a társláda deficites volt, a különbséget a munkáltatónak kellett vállalnia. A különböző címeken kiszabott büntetések ugyancsak jelentékeny összegei szintén a társláda (társpénztár) anyagi eszközeit gyarapították. A megyei bányatársládák Az Esztergom vármegyei szénmedencében kezdetben hét, 1870-től három társláda működött. Az első és legrégibb a „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat" (dorogi, tokodi, annavölgyi, szarkási kőszénbányák). A második: „Eszakmagyarországi Kőszénbánya Társulat" (tokodi község új szénbányái). A harmadik: „Trifaili Kőszénbánya Társulat" bérelte 1894. január l-jétől a dorogi, tokodi, szarkási bányákat. Az alkalmazott munkások minden forint után hat krajcár tagsági összeget fizetnek a társládába, melyből betegség esetén naponként segélyt, „vén korukban pedig a szolgálat mennyisége arányában rendes életfogytiglani nyugdíjat élvezhetnek." A társpénztárak tagjait pénz- és élelemsegély, betegség esetén díjmentes orvosi ellátás, gyógyszer- és táppénz, továbbá nyugdíj, iskoláztatási és temetkezési segély illette meg. Fontos körülmény volt, hogy ha valamely tag önkéntesen felmondott, a társpénztári tagsága megszűnt, ezáltal elvesztette a társládához való minden igényét és az összes befizetéseit is. így ez a szabály is a munkások helyhez kötöttségét, kiszolgáltatottságát fokozta, tehát végső soron a tőke érdekeit szolgálta. Egyrészt ez az oka, hogy a tőkés is támogatta a társpénztárakat, vezetését igyekezett kézben tartani A közös vagyon felhasználását ugyan választmány irányította, de annak elnöke a bánya egyik vezető tisztviselője, rendszerint igazgatója, főfelügyelője voltf 1872-ben alakult az első fogyasztási egyesület, a későbbi élelemtár elődje. Itt jó minőségű közszükségleti cikkeket, viszonylag olcsón, sőt, hitelben is vásárolhattak a társpénztári tagok. A fogyasztási egyesület is a bánya vezetőségének irányítása alatt állt, aki köteles volt azt úgy vezetni, hogy ott a kezelési költség levonása után nyereség ne képződjön. Ha az év végén a kötelező zárszámadás mégis üzleti haszonnal zárult, akkor a nyereség a társpénztárat illette. A társpénztár és a fogyasztási egyesület működését a bányatörvény ' Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981. 41. o.
