Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. és a XX. században

ANALIZÁLÓ FOTÓTÖRTÉNETI KUTATÁSOK, avagy végre kezdjük a talpára állítani a felfordított gúlát Speciális helyzetben van a magyar fotótörténet kutatás. Rendelkezik több szintetizáló jellegű, átfogó igényű, általános magyar fotótörténeti könyvvel, tanulmánnyal (Fejó's Imre, Hevesy Iván, Kreilisheim György, Horváth Árpád), mint hírlik készül is egy-vagy több hasonló vállalkozás, de még nincs egyetlen speciális, a fotótörténetünk valamely részterületét az alapokig megvizsgáló mű sem. Nem készült el a magyar fotótörténet egyetlen korszakáról sem tudományos igényű, elemző' tanulmány. Nincs a fotótechnika-történetről használható magyarországi írás. Nem készültek el a településenkénti rész gyűjtések, vizsgálatok, melyeket majdan nagyobb egységekké lehetne összegyúrni. Hiányzik mindmáig a magyar fotótörténet jeleseit megbízhatóan feldolgozó életrajz-, monográfia is, mert azok az 5-25 oldal terjedelmű előszavak a Fotótörténeti kiskönyvtár (azóta megszűnt) köteteiben ugye nem tekinthetők teljesnek, befejezettnek, forrás értékűnek? Önkéntelenül is adódik a kérdés: milyenek azok az összegző művek, melyek nem támaszkodnak az alapokig leásó kutatásokra? Örvendetes, hogy azóta több helyen megindult - spontán módon, (nem egy központi intézmény, vagy akarat szorgalmazására) a lakóhely szerinti szűkebb, vagy tágabb fotótörténeti kutatás. (Szolnok, Szeged, Pécs, Miskolc, Debrecen, Balassagyarmat, Csongrád megye nagyobb települései...) - És most Komárom megye négy településén, ami annyiban tér el az eddig felsoroltaktól, hogy nem egy-két - a téma iránt elkötelezett - kutató, vagy intézmény munkája, hanem annak a bizonyos hiányolt központi akaratnak valamiféle csírája. Ami a legnagyobb baj, s ez csak részben a nem intézményesült fotótörténeti kutatásunknak köszönhető, hogy nincs egységes szempontrendszer, nincsenek kialakult vázak, sémák e téren. így a készülő tanulmányok nem egységes színvonalon, eltérő alapossággal, forráskezeléssel íródnak, s ez meglehetősen megnehezíti utólagos összedolgozásukat, azt a bizonyos szintézist, mely majdan az alapműnek számító magyar fotótör3