Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. és a XX. században
téneti kézikönyvet eredményezi. (Amelyet nem időről időre újraírni, legfeljebb kiegészíteni, korrigálni kell majd!) Mit tartalmazzon a helyi fotóséletet a kezdetektől máig feldolgozó mű? Széles történelmi, művelődéstörténeti alapokra helyezett (mely az 1839-től eltelt 150 év egymás mellett futó, vagy egymást váltó politikai, kulturális, egyéb tendenciái közt, mint egyenrangút, azokat sajátos módon tükrözőt - a fotográfiát vizsgálja) statisztikai adatokkal alátámasztott, a helyi, speciális településfejlődéssel, adottságokkal magyarázott, rengeteg ellenőrzött információt tartalmazó, helyes arányérzékű műveknek kellene lenniük. Elbből következően, bizonyos dolgokat viszont nem kellene felvállalniuk, így például a település fejlődését a honfoglalás korától, vagy a fényképezés általános fejlődését Niepce-től, Daguerre-től kezdve, bizonyos megnevezett, vagy fel sem tüntetett, nyomtatásban már megjelent művek alapján... de más egyebet sem, ami nem függ össze a település fotótörténetével. A fotótörténet csak alulról építkezve építhető fel (mint általában minden, a légvárakat kivéve), s ehhez nélkülözhetetlenek a helyi kutatók minden elérhető forrást (levéltár, múzeumi adattár, családi visszaemlékezések, általános művek az illetőre vonatkozó adataival, helyi sajtó, tárgyi dokumentumok, képek elemzése, anyakönyvek, építészeti tervek, leírások stb.) felhasználó tanulmányai, szóljon az az egész település fotótörténetéről, vagy csak valamelyik részterületéről. Nagy a felelőssége az ilyen munkára vállalkozónak! Ha nem törekszik teljességre a felhasznált források körében, ha nem pontos, ha tények helyett csak ellenőrizhetetlen feltételezéseket ad, akkor az szinte bizonyos, hogy így vonul be a magyar fotótörténetbe, mivel utólagos korrekciója nehéz és esetleges. Az igazi jó tanulmányok szerzői egyként értenek a fényképezéshez és az utóbbi másfél évszázad helyi történelméhez, művelődéstörténetéhez. (Elképzelhető, sőt kívánatos lenne, hogy két vagy több szakember közös munkájából szülessék.) Komárom megye példamutató kezdeményezéssel állt elő. Elsőként a 19 megye közül megíratta és kötetbe rendezve kiadja Esztergom, Komárom, Tata és Tatabánya fényképezésének történetét. Ezzel nem csak követhető mintát ad a később eszmélőknek, de egy oly rész-történettel segít az ott élőknek (legyenek a fotó iránt akár közömbösek is), 4