Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

ELFHDEZKSEK KORA Harminc éve is forró volt a nyár, de nem izzadtunk. A tél is hideg volt, de nem fáztunk. Még a fülünkben csengett a chilei foci-VB rádió-szignálja - de a tokiói olimpiát már otthon, saját tévénken néztük. Papok, diákok laktak itt, Közép-Európa közepén. Aki csak tíz-tizenöt éve telepedett itt meg, azt még bevándorlónak tekintették. Nem volt még betonsivatag a város közepén. Ötvenfilléres fagyit ettünk a Lépcsős-cukrászdában; kettő húszért tíz deka savanyúcukrot vettünk a Vörösnél. A Nagyok be-beugrottak a I lordóba egy fröccsre, vagy a Csemegébe egy duplára. Vese-velőt ettünk a Bisztróban. Volt, aki a Maláról vitte az ivóvizet. A Papi Bérház előtt, a Bottyán-Ilid csonkjánál fociztunk, vagy az Erzsébet parkban; inni kunyeráltunk a Szódagyárban. Nyáron fürödtünk, télen korcsolyáztunk a Kutyaszorítóban. Szánkózni a Kuckländerbe jártunk, vagy a Vaskapuba. A Vároldalban és a Szenttamáson csatangoltunk. Ősszel gesztenyét gyűjtöttünk a Szigeten, szőlőt loptunk a határban. 7