Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Munkásmozgalmi indulókkal ébresztett a rádió, reggel hét előtt öt perccel. A nap javát a Strandon vagy az Uszodában töltöttük, Géza Bácsi birodalmában. Az úszóedző Karcsiba volt; verseny után néha Tibi-csokit kaptunk. I létköznap úttörők voltunk, vasárnap ministránsok. Nyolcadikra nyiladozni kezdett a felnőtt világ. Virágba borultak a lányok. Tillához jártunk hittanra (míg lehetett). Aztán kijártuk az általánost, gimnáziumba kerültünk. A tanév az Illés-együttes ritmusát követte. Volt, akit fölvettek a KISZ-be, volt akit nem. Inkább a lányok kedvéért mentünk már a Strandra. Kajakoztunk a Dunán; bejártuk a Pilist. Néhányunkat a kémia, a fizika, a matematika érdekelt. Most már csillagászkodtunk a Kuckländerben. A Ferenceseknél orgonáltunk; egy öreg paptól angolul tanultunk. Nyáron kertmoziba jártunk. A Széchenyi-téren filmeztek. Festőiskolások rajzolták a várost. Harminc év távlatából foszlányokká szakadoznak az emlékek. A képek, arcok, események összemosódnak - pedig többen is kerestük, hol is van a 66-os kilométerkő. Tényleg így volt, ahogy írom? Talán. így is lehetett volna. RN cS'