Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból
92. Dönci és a püspök Jesztem vengrem" - rúgja be a Palitól tanult jelszóval Ödönke a poznanyi szhronyiszkó ajtaját. „Spívur, hálózsák, van? Akkor öt zlotyi!" - tolja Dönci elé a keróvnyik" 1 a bejelentőkönyvet. „Csak nem rokona a Pan Biszknprwxk?'"' - kerekedik ki a keróvnyik szeme, a beírást olvasva. „Na, ennek utánajárunk" dönti el Ödönke. Be is csönget Dönci másnap, vasárnap reggel a püspöki palota ódon kapuján. A portás nem nagyon érti, hogy mit akar, és továbbadja egy kanonoknak. De az is hiába forgatja a diákigazolványt. csak a nevet látja. A gyerek csak áll. jóindulatúan mosolyog. szót se szól. Pár perc múlva már a püspök fogadószobájában szürcsöli Dönci a zaccos kairat. Kényelmesen elnyúlik a süppedős, vörösbársony fotelben, letűnt korok rég elporladt egyházfőinek barnuló portréi alatt. „Sztudent?" - érdeklődik a püspök előbb németül, majd franciául. Kicsit döcög a társalgás: Dönci némán mosolyog. Sebaj, úgyis sietni kell. kezdődik az ünnepi nagymise! Három pap is sürög-forog az oltár körül, Ödönke az első sorban áll-ül-térdel. annak rendje-módja szerint. De jó tett helyébe jót várj! - mise után díszebéd következik! „On tezs Fitter, ő is Fitter" — konferálja be a püspök Döncit az asztal körül ülő kanonokoknak. Búcsúzáskor pedig ropogós ezer zlotyissal töltött borítékot is csúsztat a kezébe a Pan Biszkup. Azóta Dönci minden évben felkeresi újdonsült rokonai. Bizony, ha a Habsburgok birodalma fölött sose nyugodott le a nap - azért az Fittet éké se kutya! 39. ifjúsági szálló tí). vezető 41. Püspök l r |2. Adtl ide a pénzt! 43. helyesen: liez paszporta nyelzja. 44. kérem is. Ránki György kis darabja kezdő zongoristák számára. 70 93. Davaj gyengi!'" „Nyet! Bez paszport nye mózsna'k útlevél nélkül nem válthatom be a rubelt!" - magyarázza a dorogi IBUSZ kőszívű kisasszonya, immár harmadszor. A Továris leveszi tányérsapkáját, megtörli izzadó fejét és újabb rohamra indul. De hiába lengeti a százrubelest, a kisasszony csak a fejét rázza. A kétségbeesett hadfit Dönci menti meg: „Jöjjön utánunk!" - mutatja neki. Remény csillan a ruszki szemében. Döncivel Jávára szállunk és Esztergom felé indulunk, nyomunkban a zötyögő teherautóval. A Repülőgyárnál - onnan már látni a Bazilika kupoláját - vasúti sín keresztezi az utat. Lassítunk. „Jövünk!" - int v issza egy katona a ZIL platójáról. Beérünk a városba. A I [ősök terénél balra fordulunk, aztán jobbra. Becsengetünk egy házba, de Pali a gyárban v an. Most mi lesz? Szétcincál minket ez a teherautónyi orosz, ha hiába bolondítjuk őket! „Dvanagycaty" - mutatja a tiszt. „Ezt nem lehet kihagyni!" győzködjük Pali apját. „Az IBl'SZ-nál tizenhat!" Végülis kifizeti. Már indulnak vissza, mikor befut Pali: „Micsoda, tizenkettő!?" - ugrik a teherautó elé, felháborodva. „Agyínnagycaty, eg)' fillérrel se több! Dav aj gyengi!" Megfagy bennünk a vér. Összenézünk Döncivel: halott-halvány ő is. Meglepetésünkre a marcona felszabadító zokszó nélkül visszaad egy százast. Sőt, a katonák egészen fölvidulnak: „Más nem kell. pazsálujszta"?" Pali épp hosszú külföldi útra készül. Gyorsan megalkusznak: húszliter benzin, kannával = félliter Sztolícsnaja. üveggel! 94. Kopogós 4 5 Egy verőfényes júliusi napon beállítok Pocóhoz: szeretnék zongorázni tanulni. „Nyáron nem tanítok" - rázza a fejét. Elszomorodom. De igaza van. neki is jár a szabadság. Meg miből is fizetném? „De ha érdekel - folytatja Pocó - eljöhetsz, délután öt felé." - Megdobban a szívem.
