Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

„A mai forgatás elmarad. Fölvehetik a pénzüket" - nyílik négy­kor egy kegyetlen ajtó. Fele gázsit kapok, csak mert - bár tizen­hat kétségtelenül elmúltam - véletlenül nincs nálam személyi. Nem igazság! Többet nem hívnak be; ezzel a testközelbe hozott fizikaórák is megszakadnak. A filmet meg se nézem majd, ha bemutatják: mit érhet az - egy igazi kifutófiú nélkül?! 84. Jó levegő Józefonkli az egészséges élet híve; különösen a friss levegőt sze­reti: reggel-délben-este, néha még közben is. levegőzni indul. A város levegője jó, de a legeslegjobb a Kispipa talponállójá­ban. Csak az. odajutás nem veszélytelen: a házban, ahol lakik, olyan kanyargós a csigalépcső! „Becsukott szemmel lemegyek raj­ta!" - legyint Józefonkli. (Nem nagy különbség: lámpa úgy sincs.) Csakhogy a túlzott levegőzés megnöveli az. agy oxigén-ellátását, ami egyensúlyzavarokhoz vezethet! A faltól származó néhány zú­z.ódást még ki lehet bírni, de az. már tényleg „unhejmlih", hogy a korlát foghíjas. Fellebbezés után megkapja a kivándorló-útlevelét. I)e talál-e majd ilyen finom levegőt a bajor Alpokban? - aggódik. „Ziher ami ziher", magával viszi a csaposnőt, a Pipából! 85. Jumbó Bár a papája még Chicagóban kubikolt, Matyi már hazai tala­jon áll: ilyen gyönyörű, lila csőnadrágot csak tősgyökeres ma­gyar jampec visel. Persze azért halad a korral: „bíítes" haja a vállát verdesi. Matyi az Árnyak Világában él. Polgári (vagy bármi egyéb) fog­lalkozása ismeretlen. Rossz szót nem vesz a szájára. Igaz. jót is rit­kán: egy alig hallható „szevaszt" suttog, ha véletlenül szembeta­lálkozunk alkonyatkor, mikor kilibben a kapun. Hogy mikor jön haza, nem tudom, nappal még nem láttam az utcán. Mit akarhatott a rendőr, mikor bekopogott: „Itt lakik a Jumbó nevű fiatalember?" 86. Ádám, hol vagy? Nem véletlenül olyan szép, rózsás Juliska néni arca: lelkiismere­tesen betartja az. orvos utasításait. „Azt mondta, minden nap igyak meg egy jó pohár vörösbort" - büszkélkedik. A Főutcától a Piacutcáig nyúlt régen az. udvar, de a háború után egy földszintes házacskával keresztbevágták. A megkurtított udvar végében lakik Juliska néni a lányával. Férje elesett a fron­ton. Fürdőszoba nincs, vécé is csak az. udvarban. Napjában tízszer is átszalad a Szembeboltba, ha hiányzik va­lami; nagy szelet vajas-lekváros kenyeret ken az. udvarban játszó gyerekeknek. (Na. úrigyereknek persze nem: az osztályharcot azért nem feledi.) Régebben a rádiót tette ki az ablakba, hagy hallgassa minden­ki a Szívküldit. Mióta tévét vett, azóta a Táncdalfesztivál slágere­it visszhangozza esténként a vadszőlővel benőtt tűzfal. Hetente egyszer nagytakarítást rendez, felsikálja a konyhát, a szobát. Estére gondosan bezárja az ajtót. De Ádám sógor jó em­ber, törődik öccse özvegyével, és bemászik a nyitott ablakon. Az­az befelé még csak-csak, de kifelé már nehezebben: ő is betartja, még túl is teljesíti az. orvos utasítását! 87. Fociedző habbal Mátyás Mester a Szaszlauer-cukrászda bajnoka, mondhatnám: krémje. De aki közelebbről ismeri, tudja: nem csak a tortája fi­nom. hanem kiváló futball-szakember is egyben. A Dorog min­den meccsén kinn van. „Felhúzza még a Címeres Mezt a Ka­rába" - jósolja látnoki erővel. Edzői tanfolyamot végez, szak­könyveket forgat; termete apró, de tervei nagyok. Németül is tanul, heti két órában: „Jó lesz a nyelvtudás a nemzetközi lab­darúgómérkőzéseken." 67

Next

/
Thumbnails
Contents