Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Mostanában különösen izgul: úgy hírlik, Buzánszky elmegy a Dorogtól... talán Ő veszi át a csapatot... A hírek részben beigazolódnak: Buzánszky tényleg elmegy. De a pancser vezetőség nem Mátyás Mestert nevezi ki a helyére. Meg is érdemlik, hogy kiessenek az NB I-ből! 88. Soha többé! Antival - aki később Csaba lett és bukfencmester - nyári munkát vállalunk a strandon: ezután négy forintot keresünk majd óránként - mikor úgyis mindig ott lógunk! Reggel hétre jövünk. A medence még árnyékban van, csak a lépcsőt éri nap. Először a füvet kell meglocsolnunk. Rájövünk, az a legegyszerűbb, ha a slagot a kuka tetejére támasztjuk: akkor úszhatunk közben egy-két hosszat. Géza Bácsi csak később jön le; nem érti, miért tocsog a fű az egyik helyen, míg máshol csontszáraz. Megjön Rózsi néni és elküld kavicsot horolni. Gereblyével a követ fésülni: a világ legértelmetlenebb tevékenysége. Egyéb dolgunk nincs, a vizet Géza Bácsi figyeli. A szállóvendégek jegyét elkérendő, a Fürdő-terasz lejárójánál álldogálunk a platánok árnyékában; a fagyialtos lánnyal fecsegünk. Egykorú velünk; néha megszán egy-egy potya gombóccal. A Délutáni Randei ín

>

K hallgatjuk táskarádión. Időnként macskanyávogássá hangolódik el a zene. (Totyáék direkt így játszanak: szerintük ez hozzátartozik a stílushoz.) „Mindenféle járatok vannak a föld alatt. A Fürdő alatt nagyobb az üreg, mint fönn a táncterem" - meséli Anti. „Még törökkori falak is vannak lenn!" - De Géza Bácsi nem enged be senkit. Minket se. Ha kevés a vendég, a homokozóban focizunk. A Búsképű Lovag mindig készen áll a játékra (hacsak nem épp Dulcinea)ára vár.) .38. Cseke László tánczene-műsora a Szabad Európa Rádióban. 68 Elnézem a lábtengózókat: időtlen időkig rúgják. A Tomi-Pityi párossal kevesen kelhetnek versenyre. Tominak szívesen adom kölcsön a labdámat: mindig pontosan visszahozza. „Lassan, bandukolva / Múlik minden óra..." Eddig sose unatkoztam a Strandon, de most lesem az órát, mikor mehetek már haza. Két hét után fölmondok. Ezután úszni járok a strandra, lányokkal beszélgetni, meg a homokozóban focizni, nem pedig dolgozni! Nekem is jár a vakáció! 89- Egy hétköznapi vasárnap Vasárnap hazajönnek a száműzöttek: már nyitás után kiülnek az ingázók, a Pesten dolgozók a kisvíznél a lépcsőre. Kristálytiszta, langyos a friss víz. még nincs tömeg a Strandon. Úsznak egyet, mint régen, mikor még itt laktak, iskolába jártak. Utána hideg zuhany: szivárvánnyá bomlik a fény a vízcseppekken. Aztán visszaülnek a lépcsőre; olajjal, Niveával kenegetik magukat, sütkéreznek a simogató, reggeli napon. Meghányják-vetik a világ dolgait. „Csókolom, Rózsika" - érkezik Kaszám. Rózsi néni elérzékenyül: az előbb zavart el minket, hogy tilos focizni - de Kaszámnak ő ad labdát. (Ott őrzi a vöröskeresztes kabinban). Hiába, Strand csak egy van széles e világon! 90. Habcsók Hogy a Nagynémet gyönyörű lány, ez senki előtt nem titok: megfordulnak utána a fiúk az utcán. De a Kisnémetet magam veszem észre. (Később még sokan mások). Alig egy évvel idősebb nálam. Vékony, nyúlánk, hajlékony, mint a nád. Mióta láttam a tornateremben. hátrafelé lógva a korláton, azzal a fekete tornaruhából kirajzolódó két habcsókkal, azóta újra és újra összefut a nyálam: „de édes lehet!" Egy nyári napon Kisnémet egyedül iil a strand közepén egy gumimatracon. Odaúszom és kezdődik a matrac-csata; túrjuk-gyö-