Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Meccs után az orosz srácokkal - a tisztek gyerekei ott, TáborIrán járnak iskolába - bratyizunk. Barátságosak, készségesek; teával, ezüstpapírba csomagolt apró csokival kínálnak. Osztályuk előtt Lenin mellszobra, benn faliújság, Lenin képpel. „Lényin zsil...'" - betűzzük a fölírást. Akadozva bár, de megindul a társalgás Pionyer Abraszímov nyelvén. 49. Leporelló „Néékem ilyen-élet-nemkell! Úúnom-ezta-szolgasort!"- dúdolja Miki. „Nem ismered? Gyere el meghallgatni!" Mikiék az. Öregtemplom közelében laknak. A nővére irtó csinos (és a húga is az lesz, ha megnő). A szülei kelmefestők, műhelyük az udvarban van. „Először szitát kell csinálni a mintával. Rárakom a vászonra, és beöntöm a festéket. Meghúzom oda-vissza és kész" - mutatja az apukája. A Gróh-házban, a Széchenyi téren van üzletük, egy teknősbékával társbérletben. Autójuk igazi Merci, bár háború előtti. De a Prímásé se újabb! „Pam-pam-pam-pamunomez-taa szolga-sort!" - recsegi a lemezjátszó. 50. Tilla A hittanórát gimiseknek tartja Tilla. Szemügyre vesz, aztán bólint, azért én is eljöhetek, kivéve majd egy alkalommal, mikor a nagyoknak beszél. Ez már nem a szokásos dajkamese: lelkiismeretesen felkészül, térképet rajzol az ókori Palesztináról, pontos időrendet ad. Jézus nem az első év Karácsonyán született, hanem valószínűleg,... A Jóisten nem fehér szakállú, jóságos bácsika. Hittanóra végén fölállva énekelünk. Egyre többen járunk, még párok is, már be se férünk a sekrestyébe. Még a vallástól elszakadófélben lévő. sőt vallástalan fiatalok is jönnek: Tilla készen áll a vitára. A vallás életforma, viselkedési norma. 17. („Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!") 40 Tillát a Palotában is meg lehet látogatni. Otthon nem visel reverendát; egy barokk Jézuskát tisztogat a szobájában, amíg beszélgetünk. „Már búcsúmat veszem / Ég áldjon é-é-é-é-é-é-é-é é-é-é-é-é-desem" - köszöntik Palestrinával a szombathelyi zenei általános nyolcadikosai MS Mester képeit. (Osztálykirándulásra látogattak ide.) Tilla hozat nekik egy kiló cukorkát, míg azok megnézik a Múzeumot. A hittanórák megszakadnak; pár hét múlva Frici Atya, a jó öreg plébános folytatja. Kong a sekrestye az ürességtől. Továbbra is a Palota udvarában hagyom a biciklim iskola alatt. Fel-fel pislogok az emeletre: az volt Tilla ablaka... Már Szent Pál is panaszkodott a hamis testvérekre... 51. ÁCIÓ Gyorsan fogy a tanév. Az utolsó előtti hét szombatján eg)' nag)' „Ó" jelenik meg a tábla sarkában. Bekeretezzük, „Nem szabad letörölni" - mondjuk. Hétfőre „IÓ" lesz belőle. Az utolsó hét az utolsó feleltetések, a tárgy-lezárások ideje. Most dől el. kinek milyen lesz a bizonyítványa. De ez már senkit se érdekel: régen leadtuk a jelentkezést a továbbtanulásra. Jonest már föl is vették hentesnek, de inkább cserél Bivallyal: jobban érdekli őt a harmonika. Tomi és Miki a forma kedvéért az Istvánba jelentkeztek, de nyílt titok, hogy frankások lesznek. Sasi technikumba megy, Báj-báj műszerész-tanuló lesz. Én kémia-tagozatra mennék a Dobóba. A szőke Mandának egyre hatalmasabban dudorodik a blúza. Nagyokat hallgatunk Toncsival hazafelé menet. Az utolsó jegyeknek már semmi jelentőségük. Számtanórán Nagycsapit gyötri a Béres, fél órája próbálja kiszedni belőle, mi a gömb felülete. Megtörten áll a gyerek a dobogón; lélekben mára Kis-Duna-parton pecázik. Tekintetét a képletekkel telefirkált táblára függeszti, de csak a bekeretezett felírást