Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

látja. „Teljesen hülye vagy, fiam!" - tajtékozik a tanár. „Mi lesz így belőled? Na mondd meg, mi akarsz lenni?" - „Számtan.. .tanár" söpri el a röhögés a suttogó választ. Kinn a Duna-parton búgnak a vadgalambok. A táblán pedig „érik az idő, zajtalanul és félelmesen", mint azt iskolánk névadója oly szépen megírta. 52. Felkelő Nap az alkonyatban Tanév végeztével nyiladozni kezd a felnőtt világ. Ballagás után -sokáig úgy gondoltam, a ballagást a felnőttek találták ki, és minket. fiatalokat nem is érint - szóval, ballagás után nincs kedvünk hazamenni. Ide-oda lötyögünk. A Kékdunába még nem merünk bemenni; a Mattyasovszky bástyánál kötünk ki végül. Pali a gitárját pengeti, száll a Felkelő Nap Háza az alkonyatban. Párok kapaszkodnak össze. „Kérd föl a Zsuzsát!" - noszogat Feri - „Vagy kérjem föl neked én?" Azt hiszi, félénk vagyok, nem érti. hogy nincs, de aztán ABSZOLÚT nincs kedvem táncolni! 43