Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

43. Padmaszkóvnije vecserá Néhány orosz katona is lejár az Uszodába. Külön úsznak, nem velünk - pár hossz után abbahagyják, inkább kiülnek a radiátor mellé. Egyikük gitározik, merengő képpel, kopasz fejjel dúdol hozzá a többi. Vologya pár szót magyarul is beszél. Tóni bácsival megalkudnak, hozzon neki egy jó stoppert a magazinjukból. Aztán eltűnnek, nem jönnek többet. Pár hét múlva beállít egy marcona legény: ,.A kijárást megtiltották, Vologyát áthelyezték, nem tudott órát venni. Itt küldi a pénzt vissza." 44. Nyolcadikban •Magyarórán a Delfin szigora kérlelhetetlen. Belénk veri, hogyan kell összefoglalni a cselekményt, idézetekkel alátámasztani még a nyelvtani szabályokat is. „Es melyik magyar megy, ha nem kell?" - hangzik Tomi dolgozatának címe. „Ifjonc Vologya" - fordítja a gyorstalpalót végzett orosztanár a malagyec Vologyc'n

1 . Új világ nyílik: új tanárt kapunk Kémiából. Ki gondolta, hogy ilyen izgalmas az alumíniumgyártás? És hogy mindent meg lehet magyarázni atomokkal! Vastag, kemény kötésű, fekete könyvet ad kölcsön Mara Néni: „Általános és Szervetlen kémia". Fölötte apró betűvel: Egyetemi Tankönyv. Még szerencse, hogy nincs otthon vegyszer, hogy magam is kipróbáljam a reakciókat. A műhelyben súlysorozatot csinálunk. Az első pár grammal könnyebb, mint kellene: elégtelen. Két hétig minden nap benn vagyok, újat csinálni. Odaszokunk: Pali gitárt farag, Sasi jelzőlámpát készít az iskolai Ki Miben Tuclóúxo/.. Az órákra már alig járunk be, Anti bácsi vezérletével villanyt szerelünk, falat fúrunk. Vasakat rakodunk az alagsorban; fölfedezzük, hogy a bástya alatt egy kis úszómedence van. Az István meg a Dobó - a szomszédos két gimnázium alatt alagút vezet a Napköziig. Uj osztálytárs érkezik. A tanárok Szabónak hívják, de mi tudjuk. hogy valójában Csatai a neve. Óra alatt - a Delfin épp a nyelvtant magyarázza - a hajából készít ecsetet: levág egy darabot, a töltőceruzájába fogja, körbe fest vele egy Beatles képet. Miki lefényképezi; a strand melletti trafikos száz darabot vesz át belőle. Táncdalszöveges füzetkéket vásárolunk pár forintért: „Szív tolvaj jár a ház körül..." Az órák szünetében az osztályban maradunk. Jones a padon dobol, mi vele dúdoljuk: „Arcomra hull / Téli eső...". Ha mégis kimegyünk az udvarra, jobbára a Szeminárium falánál snúrozunk. Tomi taljánul is tud: „Tutti frutti, karamelli, naplemente, naplemente, biciglipúmpa" - hadarja, kezét forgatva. Kökény leghőbb vágya: alulról szagolni az Ibolyát. Kálmán az optika törvényeinek ginaecologiai alkalmazása iránt érdeklődik: cipőjére kis tükröt helyez, és lábát az előtte ülő lány szoknyája alá nyújtja. Tomi felfedezi, hogy a Mandának már akkora, de akkora... 16, Mahigvir derűk Malntlój: iljú.