Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból
mal jár gimibe. De el ne mondd senkinek!" - figyelmeztet. A Titkot gondosan őrizzük: az egész jégpályán csak mi ketten tudjuk, ki a Rejtélyes Korcsolyázó! „Hollandiában át lehet korcsolyázni az egyik városból a másikba, mikor befagynak a csatornák" - meséli Tomi. „A Báttyuskám mondta!" Egyik délután összenézünk - és továbbsétálunk a Vasaspálya mellett. A Hajóállomás mögött befagyott a Duna. Félve merészkedünk föl a jég szélére. A szívem a torkomban kalapál: mi lesz, ha beszakad? „Erre sekély" - nyugtat Tomi. (De mit szólna a Báttyuskája?) A jég sima, karcolatlan, öröm siklani rajta. Legtöbbször nyom sincs előttünk, legfeljebb egy kutyáé. Csupaszon meredeznek a faágak az ólomszínű ég előtt. Havat vág az arcunkba a szél, kipirulunk. Felfedező úton vagyunk, az Északi Sarkon! Már a Kutyaszorítónál járunk, a Szabadstrandnál. De a Szigetorrától visszafordulunk: félünk a Kis-Dunára menni, az túl mély. Hazafelé jövet, szánakozva nézzük a Vasaspályán hullámzó sűrű tömeget: benn szoronganak a tenyérnyi, agyonkarcolt jégen, míg itt, kinn miénk a világ! 29. A Vároldalban Konyekék a Palotával szemben laknak. Wartburgjuk „Impala" névre hallgat - míg egy nap Konyek anyja el nem adja. (Meglepődik Emil bácsi, mikor jön haza este, és nincs autó!) 2H Házukból egy ajtó a Vároldalba vezet. Vitéz János függőkertjeit már régen benőtte a gyom, de csatangolni, kincset keresni lehet a hatalmas várfalak alatt. Egyszer félig beomlott alagutat fedezünk föl, mely fölvezet majdnem az északi bástyáig. A hegyoldali barlangba - messziről látszik is - bemászunk, míg el nem zárják vasráccsal. Rozsdás kardok bújnak elő a földből; bajvívást rendezünk, püföljük egymást. A vár másik oldalán még nagyobb a bozót; egy nyíláson át feljutni a bástyába. Bevésem a nevem egy diófa kérgébe.