Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

15- Európa közepén A világ közepe Európa, annak a közepe KözépEurópa (ami lényegében Magyarország): ezt minden gyerek tudja. De hol is van Közép-Európa közepe? „Megmutatom!" ígéri Gábor. Biciklire szállunk, végigkerekezünk a főutcán. Szeleczky bácsi műhelyénél leszállunk a nyeregből; gyalog toljuk föl a biciklit a Képző előtti kaptatón. Félve pillan___ _ tunk a Sötétkapu felé. Elhagyjuk a Bazilikát; már a Vámnál vagyunk. Itt a Csenke-patak, a Kiserdővel. Még enné! is tovább kell menni? De nagy ez az Európa! Kiérünk a Dunához. Jó lenne szusszanni, de Gábor továbbot int. Még a Hideglelős Keresztnél se enged lassítani. A basaharci komp leágazásánál végre megállunk. „Itt van Európa közepe!" - mutat a szántóföld felé Gábor. Elégtétellel nézem a göröngyöket: mindig tudtam, nem akárhol lakunk. Azért kirakhatnának egy jelzőtáblát! 16. Elsőáldozás „Elérkezett ez a nap is Amire úgy vártunk; Mennyország az, Jézuskával Kit szivünkbe zártunk!" 24 - motyogom életem első (és egyben utolsó) nyilvános fellépésén. a Barátok dísztermének színpadán: itt rendezték az Elsőáldozás után az ünnepi reggelit. Kakaót kapunk kaláccsal, utána Jóska apukájához megyünk, fényképezkedni. Hátravezet a műterem végébe, a fekete függöny mögé. Imára kulcsolt kézzel állok, rövidnadrágban, matrózblúzban. A hajamat szappannal kellett lelapítani, hogy ne meredjen az égnek. Felgyújtja az erős lámpát. Látom, fekete az ujja, a körme. „Ide nézz!" - mondja, és a gép mögé bújik. 17. Dohány illat és fekete számok Dohányillat tölti be az apró trafikot: darabra is árul cigarettát Kun néni. Ahogy átveszi a három forintot a doboz Munkásén, fölcsúszik a ruhaujja: a karján fekete számok. Húsvéthétfőn első utam Kun nénihez vezet: fényesen csillogó ezüst ötössel, ropogós Melódiával köszöni meg a locsolást. 18. Megáll az idő Bár az Átjáróház mellett is van egy nagy óra a Széchenyi téren, a város igazi idejét Szigeti bácsi cégére mutatja: festve van rajta a mutató. Benn. a tenyérnyi műhelyben ezerféle óra ketyeg: van köztük kakukkos, meg olyan is, amelyen súly lóg a láncon. Maga Szigeti bácsi az asztalánál ül; szeméhez csípett nagyítóval, apró csavarhúzóval bogarássza a karórát a kezében. 19- Cigányzene a Kispipában Messzire brummog a bőgő este, ha nyílik a Kispipa ajtaja. Megbabonázva hallgatom, el se lehet onnan vonszolni. „Itt valami nem stimmel!" - veszem észre. De hiába szólok, hogy vonóval kell azt húzni - a bőgős csak mosolyog, és tovább csipkedi a húrokat.