Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

20. Hír-mondó A helyi híreket a sajtóból tudjuk meg. A Lépcsős-cukrászda melletti nyomda - sajnos - már nem nyom lapot; a Dolgozók Lapja meg csak hellyel-közzel ír városunkról: Tatabánya messze van, a kiszállási díj meg nem igazán csábító. A helyi sajtót így inkább Fandli bácsi képviseli. Szerkesztősége a Kispipával átellenben, a Zöldkereszt utcája és a Főutca kereszteződésének sarkát uralja. „Késes és Műköszörűs", hirdeti megtévesztésként egy félméteres borotva az ablakában. (Mellette kézzel írott plakát: „Moto-Crossverseny a szamárhegyi pályán".) Reggeltől estig a műhely előtt, az utcán álldogál Fandli bácsi, kék köpenyével álcázva kiküldött tudósítói hivatását. Ha valaki kíváncsi a legfrissebb hírekre, elég, ha leugrik a sarokra: ott mindent megtud. (Hogy föl ne tűnjön, a hozott kést vagy ollót is megélesíti a Szerkesztő Úr.) 21. Alajos, a Kalapos Kicsit arrébb, a Piac felé, található Németh G. Alajos „Kalapos Szalon"-ja. A műhely az alagsorban van, a család az emeleten lakik. Alajos bácsi vezeti, kalaposi alapossággal, a lakónyilvántartást is: beírja, hátrafelé döntött, szálkás betűivel, keményfedelű, fekete könyvébe, hogy hívják, honnan jön az új lakó. 22. A piac királya Szalva bácsi nélkül nem lenne a piac: télen-nyáron, hóbanfagyban és kánikulában ott árul a sarkon, a Dojcsán (bocsánat: Dalos!) bácsi kerékpárműhelye előtt. „Legalább mi, tanárok tartsunk össze" - kapacitálja a habozó vásárlót. „Ilyen naspolyát nem kap az Etusnál" - tompítja le hangját, a harmadik stand felé pislantva. 7. Híres bélyeg-katalógus. 8. .Hol Szeretet, ott Béke.' „Nálam lakott a Babits, míg föl nem költözött a hegyre. Egy halom Babits-ereklyém van otthon!" - dicsekszik, míg kiméri a kiló Gülbabát. „Én páholyból nézem ezt a bandát"- pislant megvetően a Piacfelügyelő Elvtárs irányába a Háborús Esztergomi Hírek néhai főszerkesztője. Szalva bácsi nemcsak a helyi bélyeggyűjtő-kör vezetője Zumstein

je is van - de filmszerepet is vállal: „Még nem tartja be mindenki az új közlekedési rendet a Nyugatinál" - kommentálja a Filmhíradó, amint két hatalmas cekkerrel botorkál az öreg, bibircsókos orrával, a villamos meg az autók között. 23.Szeder A tudatlan bevándorlók azt hiszik, a világ legízesebb gyümölcse eperfán terem. De minden igazi esztergomi tudja, hogy ez nyilvánvaló badarság: már hogy teremhetne a szeder - eperfán (ami nincs is)?! Szederfa viszont van. Kálmán bácsi műhelye előtt is áll egy. Nyár elején lehajlanak az ágak a rengeteg termés alatt; a lehullott csoda-gyümölcs vastagon fedi be az ól tetejét. A tyúklétrán mászok föl szüretelni kölyökkorom óta, amíg Kálmán bácsi megjavítja a hozott lábbelit. Minden cipőt meg tud javítani (legalábbis nekünk): talpal, szögel, ragaszt. De az árát is megkéri: egy, sőt néha két forintot is, az alig félórás munkáért! Műhelyében lépni se lehet, tele dikiccsel, enyvvel, suszterkalapáccsal. (Mindig ígérte, engem is megtanít, ha nagyobb leszek.) „Wo Liebe, da Friede"" - hirdeti a háziáldás a falon. Fény nem sok jön be az apró ablakon; húszas lámpakörte pislákol csak egy dróton. „Úgyis rossz a szemem, minek pazaroljam a villanyt" - nevet háromlábú székén trónolva. Azt viszont kevesen tudják, hogy Kálmán bácsi világutazó: évente, néha többször is, IBUSZ-útra indul. Mindenfelé volt már: látta a Boszporusz fényeit, az egyiptomi piramisokat, ta25