Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Zárás után ott maradunk takarítani. „Minden csavar jobbra csavarodik. Kivéve, amelyik balmenetes!" - oktat Géza Bácsi, miközben leengedi a vizet. Aki a medence alján fülbevalót, pénzt talál, megtarthatja. Van. hogy ötven fillér is összejön, egy gombóc fagyi ára! A Konyek bemászik a lefolyóba és eltűnik. Rémülten nézzük; aztán diadalmas vigyorral bukkan föl az ak­na tetején. Ha kisöpörtük a medencét. Géza Bácsi bekapcsolja a mo­tort. és ömlik a friss, meleg Mala-víz. Bokáig érő vízben rohan­gálni: maga a boldogság. De vigyázat: a rács környéke csúszik, csupa moha! Susognak a platánok a hosszú nyári estében. „A víz 29 C meleg" - hirdeti a fölírás a női öltöző falán. A nagy­medencébe közvetlenül is folyik a víz. A Mala csodatevő hatása közismert; a háború alatt ezt itta a város, ma is sokan lejárnak ví­zért. Egy bácsi minden reggel itt tölti föl a demizsonját. Maga a forrás a Kis-Duna felőli bejáró mellett van; pár lépcső vezet le hozzá. A Makitól fölfelé menve a Malom utcán, balra a Szódagyár tor­nya; kicsit távolabb Géza Bácsi háza, jobbra pedig az Uszoda. A duplafalú üvegablak-kazetták itt-ott már kitöredeztek, az utcá­ról belátni a kabinokba. (Budi be is néz Böskéékhez. Legyint: semmi újdonság, van két nővére.) A Konyek megszervezi, és egy őszi délután rongyokkal, száraz falevéllel eltömjük a lyukakat, ne fütyüljön a szél a Fedettben. A Gőz- és Kádfürdőt - télen hellyel-közzel az Uszodát is - a túlsó épületben lévő kazánházból fűtik. Az elégett kok­szot kirakják az Uszoda elé. Megpiszkálva még fel-felpiroslik a parázs. Szivárog a víz a radiátorból, összegyűlik a beton horpadásai­ban, abba ülünk változás közben. Később igazi brűgölőt csiná­lunk: Tapsi hoz egy slágot és edzés végén föltöltjük a lábmosót melegvízzel. 4. F.gy medencében a Décsivel! A régi úszók elmaradoznak; a legendás Dózsából csak Décsi kuk­kant néha le. Összeszedem összes bátorságom és odamegyek hoz­zá: „Te Décsi! Te mikor kezdtél el úszni?" Ő lemosolyog rám, pöt­tömnyi legénykére, a felhők közül: „Mikor akkora voltam, mint te most!" Boldogan ugrok a vízbe: egy medencében úsztam a nagy Décsivel! Sőt. még beszélgettem is vele! 5. Timur és csapata „A Timur és csapatát adják matinén!" - súgja Tunyi. „Jó bunyós!" Elképedek: vasárnap délelőtt edzés van! „Ugyan!" - legyint Tu­nyi. „A Pökös meg a Tomi is jönnek!" „Csak össze ne fussak a Karcsibával!" - nyögöm moziba me­net. Riadtan nézek jobbra-balra, szinte súrolom a falat. A szívem a torkomban dobog. A jegyszedő néni szúrósan néz - a fia is úszik - de nem szól. Elhelyezkedünk. „Mikor kezdik már?" - türelmet­lenkedik Pökös. Végre elsötétül a terem, indul a Filmhíradó. Meg­könnyebbülve sóhajt föl Tomi. De jaj! Felgyullad a villany, és Kar­csibá hangját halljuk: „Tunyi-Pökös-Tomi-Piponya!" Nincs me­nekvés. Csak azt lessiik, lehúzza-e az ujjáról a gyűrűt. 15

Next

/
Thumbnails
Contents