Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

1. Karcsiba „Karcsibárói szólj nékem Múzsa!" Izmos, arányos, napbarnított test, akit minden szigeten egy (néha több) Kalipszó vár és akit időnként végigkergetnek a felbőszült férjek a főutcán. Reggel a Csasziban, délelőtt Siófokon látják; délután pedig már nekünk tart edzést. A Fürdőben dupla adag kajával várja a konyhalány, de a strandra is hoz neki ebédet egy nő. A szegedi Boszorkánykonyhában három úszógyerek számára udvarol ki ingyen vacsorát. Edzés végén felkap egy biciklit és rohan - „a benzinkútnál hagyom." „Siessen, Karcsi!" - topog a vasutas az. állomáson: „Már három percet késtünk!" Néha motorral jön. „Ma nem lesz edzés, nem jött meg a Karcsibá!" - örvendezünk egy nap. Már szélednénk szét, mikor beállít, nyakig olajosan, a lerobbant motort tolva. Bőrkabátja alól kikandikálnak a hideg ellen odatett újságok. Nincs fűtés, friss víz. télen az Uszodában? Int az úszóknak: „Vegyetek köpenyt, megyünk a Pártház elé!" Kihívja a TV-híradót. lefilmezik a WC-ajtón lógó jégcsapokat, a törött mosdót. Két hónap alatt rendbehozzák az Uszodát, még meleg zuhanyunk is lesz. Ékesszólása káprázatos: mikor közgyűlést hív össze a szakosztályvezetőség, hogy bejelentse a költségvetés-csökkentést; Karcsiba felszólal - és költségvetés-emelést kapunk! 2. Regula falsi

1 „Negyven bemelegítő, húsz láb, húsz kar, húsz pillangó!" - kezdődik a mai napra rendelt Szentevangélium. A Szabály meg így szól: minden tízből kettőt, az utolsóból négyet csalunk. Ezt csak a Csita nem tartja be, őt nem tudjuk rábeszélni, hogy csaljon. (O a legjobb úszó, még a Mikucinál is jobb.) Karcsiba csak lemondóan bólint, ha kórusban kiabáljuk: „Kaaar-csi-bááá, kééé-szen 1. A Csalás Szabálya. (Algebrai egyenletek közelítő megoldási módja. I 12