Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

va-gyuuunk!" Bele van kalkulálva a távba. De jaj annak, aki a törvényt be nem tartva többet csal! Akkor csattan a pofon, és csak később jön Karcsiba békülni: „Mit szidod magadba' az anyám?!" 3. A Fedettben és a Nyitottban Rejtélyes hely az Uszoda: közepén egy rémisztő fej, a falon meg sárkányok tekeregnek. Valósággal ott élünk, már órákkal edzés előtt ott téblábolunk. A Konyek kitalálja, járjunk kézen, és az egész banda a kézenjárást gyakorolja. Ha meg az jut az. eszébe, szedjük ki a lefolyó rácsát, akkor valamennyien a vasrácsot cipeljük a medence fenekén. Ünnepi alkalmakkor felesfogózunk: hosszában, a medence mentén lehet futni, de a két végén, középen „fal" van: be kell ugrani a viz.be. A Konyek kéthárom körön megfog akárkit, még a nagyok közül is. (De kiszólnak az Utókezelőből, ha túl nagy ricsajt csapunk.) Edzésen a fiúk a baloldalon úsznak, a lányok jobbra, a Csita középen. A stílus mindennél fontosabb: ha rossz a mozdulat, fütyülve mutatja Karcsibá: „így tartsd a kezed". Egymás lábára úszunk, hajtjuk magunk. „Ez szar, nem úszás!" - korhol Karcsibá, ha lazsáláson kap. Minden edzés egy olimpia. Minden hossz egy döntő. Egy nap Konyek lóg edzés helyett. Karcsibá érte megy: „Azt hiszed, nekem úszol? Egy szart! Magadnak úszol!" - dorgálja a delikvenst. Nyáron a Strandon tenyészünk. Már nyitáskor ott vagyunk, rohanunk a napozóra padot foglalni. Elsőnek Bube érkezik: három téglát raktak a kerítés mellé, az udvaruk végében, elég ha átlép a falon. A nyújtón lógunk, a homokozóban focizunk: a hátsó kabinsor nyílásában, a „Labdázni nem szabad" kiírás mellett van a ka-