Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÓVÓNŐKÉPZÉS MÁSODIK KORSZAKA (1951-1956)

AZ ÓVÓNŐKÉPZÉS MÁSODIK KORSZAKA (1951-1956) Az 1948/49. tanév megkezdése előtt minden iskolában szülői értekezletet tartottak, így augusztus 30-án az Állami Leánylíceum és Tanítónőképzőben is. Ez alkalommal a megbízott igazgató a szülők előtt bejelentette, hogy beadvánnyal fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, valamint a tankerületi főigazgatóhoz, melyben indítványozta, hogy az esztergomi tanítónőképzőt óvónőképzővé szervezzék át. Javaslatát azzal indokolta, hogy a környék falvaiban, bányatelepein sok napköziotthon és óvoda létesül, amelyeknek szakképzett óvónőkkel való ellátása megoldatlan. Hivatkozik arra is, hogy a városban hagyománya van az óvónőképzésnek. A jelenlévő szülők helyeselték, támogatták a gondolatot. Az igazgatónak itt nyilvánosságra hozott terve már előbb kiszivárgott, s így az intézet első évfolyamára a felvehetők számának többszöröse jelentkezett. A terv nem valósult meg. Hasonló sorsra jutott az 1949 júniusában, majd az 1950 májusában tett kezdeményezés is. Végül a kitartó szorgoskodásnak eredményeként 1951 szeptemberében 25 nappali, októberében 15 esti tagozatos tanulóval immáron másodszor indult óvónőképzés a városban. Az érvényben lévő tanterv szerint most már hároméves képzéssel, egy épületben, közös tantestülettel a tanítóképzővel. Ezt az együttélést azonban ideiglenesnek tekintették. Az óvónőképzés felelős gazdája Csiszár Albert tanítóképző intézeti tanár lett, aki közben a részleg vezetésére igazgatói megbízást is kapott. 1952 szeptemberétől már jogilag is önálló intézmény született, a város egy évvel azelőtt feltámadt óvónőképzője, mely az Állami Óvónőképző nevet kapta. Ezzel egyidőben megsokasodtak gondjai. Elsősorban otthont kellett keresnie, mivel testvériskolájában nem volt számára hely. Közeledett a tanévkezdés időpontja, de még az igazgató sem tudta, hol, a város melyik épületében kerül erre sor. Augusztus végén a megyei tanács művelődési osztálya Tatabányára költözött. Ennek következtében megüresedett a Vörösmarthy utca 7. szám alatti épület, melyet az intézet oktatói, tanulói majdnem erőszakos módon birtokukba vettek. Némi felszerelést a növendékek szállítottak a tanítóképzőből az új otthonba, így szeptember 3-án megindulhatott a tanítás. Az épület nem iskola céljára készült, ezért átalakítása lett volna 129