Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÓVÓNŐKÉPZÉS MÁSODIK KORSZAKA (1951-1956)

szükséges, de erre idő és pénz hiányában nem kerülhetett sor. A helyet az iparitanuló iskola is igényelte, az óvónőképző viszont abban reménykedett, hogy rövidesen új, végleges otthont kap. Az állapotokat jól tükrözi az alábbi adat: A két évfolyam tanulóinak száma szeptemberben 65 volt, de a padok csak 48 személyre voltak elegendőek, ezért az első osztályban a kettős padban három tanuló kapott helyet. Nem rendelkezett az önállósult intézet egyetlen könyvtári könyvvel, szemléltető eszközzel sem. Sokáig megoldatlan a gyakorlóóvoda kijelölése, ezért foglalkozásokra vidéki gyermekintézményekbe is utaznak a tanulók. Az utazási költségek előteremtésére belépődíjas klubdélutánokat rendeztek. A rendezetlen, ideiglenesnek tartott körülmények zaklatottá tették a mindennapi munkát. A végleges otthonkeresés nyomasztó hangulata rányomta bélyegét az intézethez tartozók életére. 1953 tavaszán felmerült az a gondolat hogy a Hősök terén lévő általános iskolát vagy a Kis János utca 1. szám alatt levő épületet kapja meg, ahol 1915-ig már működött az előd. Az utóbbi különösen kedvező helyzetet teremtett volna, mert egy épülettömbben megfért volna az iskola, a kollégium és a gyakorlóóvoda. Erről a tervről az igazgatónak a Komárom megyei Tanács Művelődésügyi Osztályához 1953. május 4-én írott leveléből tudunk, amelyben az ügyben folytatott előzetes megbeszélésre hivatkozott. Az illetékesek azonban más megoldást láttak célszerűbbnek az intézmény elhelyezésére. 1953. május 20-án átadták a Béke tér 18. szám alatti épület egy részét. Az igazgató ígéretet kapott arra, hogy az épületet később teljes egészében megkapja az iskola, mihelyt az ott működő bányamérnöki tanfolyam végleg befejezi működését.Végül december 15-én megürült az épület, és 17-én a megyei tanács illetékes osztálya már oda is ítélete az óvónőképzőnek. A teljes birtokbavétel után megkezdődött a célnak megfelelő átalakítás. Erre szükség volt, hiszen eredetileg nem iskolának készült, hanem a főegyházmegye segédpüspökének volt a rezidenciája. A kollégiumba december 23-án költöztek át a leányok a túlzsúfolt tanítóképző épületéből. A szükséges felszerelésüket régi otthonukból vitték magukkal, mivel újat beszerezni nem tudtak, sem az idő rövidsége, sem pedig pénzügyi okok miatt. Étkezni is visszajártak a tanítóképzőbe. 130