Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

kivágott nyaknak a nyak tövéig kell érnie, a ruhának a testet legalább az alsó lábszár feléig, a kart a könyökön alul kell födnie, testszínű harisnya hordása tilos." Egészségükre háziorvos ügyelt. A rendes iskolai tárgyakon kívül választásos alapon tanulhattak zongorázást, cimbalmozást, hegedülést, francia vagy angol nyelvet, műrajzot és műfestést. Szabadidőben általában a német társalgás kötelező. Ennek elősegítésére német társalkodónőt alkalmaztak. „Szabad idő alatt a növendékek az azon napra meghatározott nyelven társalogjanak, úgyszintén a játék, a séta alatt is. Az ebédlőben, az asztalnál való társalgás az azon napra meghatározott nyelven történjék. Más nyelven társalogni nem szabad" - szólt az utasítás. Az ellátás díját nem havonta, hanem az egész tanévre állapították meg, mely csupán az étkezés és a szállás ellenértékét foglalta magában. Ezen kívül kötelező és fakultatív pótdíjak voltak. Külön - kötelezően - fizettek a mosásért, orvosért és a fürdőért (kezdetben az internátusban volt erre lehetőség, később a városi uszodába is jártak), az intézeti ruhanemű használatáért, a bútorhasználatért, a német nyelv tanulásáért. Fakultatív díjat a zenéért, a francia vagy az angol nyelv vagy a festés tanulásáért. A fizetési kötelezettséget mérsékelték azoknál a tanulóknál, akik jól tanultak és jól viselkedtek, illetve a szülők anyagi helyzete ezt indokolta. A negyvenes évektől - valószínű az egyre emelkedő díjak miatt csökkent az internátust igénybe vevők száma. A tanulók többsége - nem csupán az internisták - tandíjat is fizet, de a rászorulók itt is kedvezményben részesülnek. Esetenként mintegy 10-15%-uk volt tandíjmentes, 1-2%-nál mérsékelték a fizetendő díjat. A harmincas évek második felétől már egy-két ösztöndíjassal is találkozunk. 1924 szeptemberében egytagozatú (osztatlan) I-VI. osztályos gyakorlóiskolája nyílt az intézetnek, melynek 22 tanulóját a zárda elemi iskolájából helyezték át. Az új iskola számára megvették a szemben lévő régi vármegyeházát, egy ideig ott működött. 1931 szeptemberétől kéttagozatos, I-IV. és V-VI. osztálybontással, 1935/36-ban már az alsó tagozaton 48 a felsőn 32 tanulóval, 1938-tól nyolc osztályos, de változatlan kéttagozatos 46 illetve 35 tanulóval. 1933/34-ben - és a következő években - továbbképző népiskolai osztállyal is rendelkezett. Többszöri átszervezésen esett át, míg 1947 szeptemberétől csak alsó 95