Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

tagozatos osztályai voltak, mivel a felső tagozatot a polgári iskola helyére lépő, helyben működő általános iskola vette át. Az intézet és gyakorlóiskolája a fiúképzőhöz hasonlóan közös egységet alkotott. A jelöltek sok időt töltöttek a gyermekek között. A velük való ismerkedés a csoportos és egyéni látogatással (hospitálással) kezdődött, majd mintatanításokat tekintettek meg, végül maguk is tanítási gyakorlatot végeztek. Az egyéni hospitálás alkalmával minden növendék megfigyelt egy-egy gyermeket, ehhez időnként változó szempontokat kapott. A hospitálást másodikos vagy harmadikos korukban kezdték. A gyakorlóiskolán kívül meglátogattak (egyénileg) és csoportosan gyermek-, sőt felnőtt egészségügyi, szociális intézményeket is. A gyermek megismerését az óvodás korúakkal kezdték, megismerték a két gyermekintézmény közti átmenet gondjait. Amikor egyénileg hospitáltak a növendékek a gyakorlóiskolában minden alkalommal bekapcsolódtak az éppen aktuális tevékenységbe. A tanítóval közösen szervezték a gyermekek tanórán kívüli elfoglaltságát, hasznos tevékenységét. Közben megtanulták a hivatalos iratok kezelését, a tanmenet és óraterv készítését. Az 1930-as évektől a nyári napköziotthonos táborokban vállaltak munkát. (Többen a visszacsatolt Felvidék falusi iskoláiban.) A felsőbb évfolyamok tagjai részt vettek a tanítói gyűléseken, szakmai megbeszéléseken. Tanítani - a többi képzőhöz hasonlóan - IV., V. osztályos korukban kezdtek. Ennek előkészítése és lebonyolítása a fiúképzővel azonos gyakorlat szerint történt. A növendékek a tanításra, a pedagógiatanár vezetésével, közösen készültek. A kitűzött téma ismeretében két jelölt készítette el tanítási tervezetét. Az egyik tanított, a másik tartalékként szerepelt, illetve kijelölt elemzője, bírálója volt tanítótársa munkájának. A gyakorlati képzésen nemcsak a tanítási óra fogásainak, lépéseinek elsajátítását értették, hanem annál jóval többet. Erről így ír az igazgató egyik beszámolójában: „A pedagógiai gyakorlatok keretében foglalkoztak a növendékek a gyermekek tanulmányozásával, különböző vizsgálati módszerekkkel, majd elvégezték mindazokat a vizsgálatokat - testi fejlettség, látás, hallás, intelligencia, figyelem stb. - amelyek a gyermek legalaposabb megismeréséhez vezetnek. Nevelői lelkület elmélyítését szolgáló dolgozatokat írtak és bíráltak, tanmeneteket készítettek, a korszerű nevelési követelményekkel kapcsolatban 96