Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

Az élettel való kapcsolatot és az eleven szemléltetést szolgálták a rendszeres tanulmányi kirándulások is, amelyeket mindig valamilyen tantárgyhoz kapcsoltak. „Meggyőződésünk, hogy csak a helyszíni tanulmányozás, közvetlen szemlélet és tapasztalat útján lehet alapos, maradandó és gyakorlatilag is felhasználható ismeretek birtokába jutni" - olvashatjuk az iskola véleményét. E kirándulások céltudatos tervezése az évkönyvekben nyomon követhető. A programok a legtöbb esetben helyben bonyolódtak, tehát pár órásak voltak, előfordult azonban, hogy több napra utazott el egy-egy osztály. Helyben és környéken intézmények, üzemek, kisebb gazdaságok működését, felszerelését szemlélték meg. Távolabbi vidékre történt utazásokról a növendékek dolgozatot, élménybeszámolót írtak, amelyek közül a legjobbakat az évkönyvben is megtaláljuk. A tanulók munkáiból, főleg a harmincas évektől gyakran rendezett az iskola kiállítást. Túlsúlyban volt a nőiességre jellemző kézimunka. Ezek között megtalálhatók voltak csinos mintázással kötött pulóverek, horgolt terítők, kalotaszegi, szálán varrott és írásos, torockói, buzsáki, úri hímzéssel készített párnák, terítők, elefántcsont- és japánhímzéssel, sárközi technikával kiállított tárcák, magyaros motívumokkal díszített terítők, ablakfüggönyök, fehérneműk és sportruhák. A fizika-kiállításaikon a növendékek azon készítményeit mutatták be, amelyek a fizikai szertár gyarapodásánál voltak szükségesek. A földrajzi ismeretek elsajátítását is megkönnyítették a tanulók közreműködésével készült szemléltető tárgyak, melyek szintén szerepeltek a kiállításokon. A tanulóknak mintegy harmada a zárdában működő internátusban lakott, ahol a más típusú iskolák növendékeitől elkülönített csoportot alkottak. Az otthon napirendje rendkívül szigorú volt. Városi sétára csak közösen, felügyelet mellett vagy szüleikkel mehettek. A zárda kertjében, az udvaron levő sportpályán vagy a tornateremben töltötték szabad idejüket. A húszas évek második felében már találkozunk az iskolától független internátusi kulturális programokkal is. Látogatókat csak meghatározott időben fogadhattak. Ruházkodásukkal kapcsolatban ugyancsak a húszas évekből az alábbiakat olvashatjuk: „Szeretnők, ha vasár- és ünnepnapokon sötétkék ruhában jelennének meg. A ruha a gyengéd szemérmességnek megfelelően legyen megvarrva; 94