Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949) A történelmi körülmények iskolát teremtenek Ismert, hogy a város tanítóképzője sokáig csak a fiúk számára tárta ki kapuit. Minden bizonnyal megcsodálták az első leányt, aki 1861-ben egyedül, magántanulóként tanítói diplomához jutott itt. Nem sokan követték őt, 1871-ben ugyancsak egy személy. E „két fecskét" később már többen követték Különösen az első világháborút követő években egyre több nő jelentkezett a tanítóképzőbe, de nem látogathatták a foglalkozásokat. A tanárok délutánonként készítették fel őket magánvizsgára. Az 1921/22. tanévben 19 I—IV. osztályos leány tett ilyen körülmények között vizsgát. Talán ez is új korszak kezdetére utal. 19201926 között már huszonhatan kaptak - még mindig magántanulóként - tanítói diplomát. Már előbb felmerült, hogy a szatmári irgalmas nővérek által lakott vízivárosi zárdában nyíljék nőképző, de megfelelő pártfogó és anyagiak hiányában sokáig nem kerülhetett rá sor. A húszas évek elején a történelmi körülmények is sürgették a megoldást. A rend szatmári központjában már jóval előbb volt tanítónőképzés. A világiak mellett itt képezték a tanítói pályára lépő rendi tagokat, szerzetesnőket is. Trianon - mivel Szatmárnémetit Romániához csatolták - a rend magyarországi zárdáit megfosztotta a tanítónői utánpótlástól, ezért megoldást kellett keresniük. Indokolttá vált olyan intézet felállítása, amelyben világi és szerzetes fiatalok egyaránt folytathatnak tanulmányokat. Ekkor már világos volt, hogy az új határokkal szétszabdalt, Magyarországon maradt zárdák központja Esztergomban lesz. Ennek tudatában mozgalom indult, hogy a városban tanítónőképző nyíljék, melynek működését egyedül a zárda keretein belül képzelték el, már csak azért is, mert az agilis főnöknőnek - Benkő M. Szerénának - régen dédelgetett vágya teljesülhetett ezzel. Megindult tehát a szervező, előkészítő munka. 85