Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A MÁSODIK VILÁGÉGÉS – A BÉKE ELSŐ ÉVEI (1941-1948)

Lajos. (Az előző években Pántol Márton, Rosta József, Raab Alajos). A következő esztendőben a belügyminiszter feloszlatta a háború előtt is működő szervezetek jelentős részét, ez lett a sorsuk a cserkészcsapa­toknak is. A hitbuzgalmi és az egyértelműen szakmai jellegű csopor­tosulások azonban tovább működtek. Ezek az 1947/48. tanévben a tanítóképzőkben az alábbiak voltak: Mária Kongregáció 45 taggal, Önképzőkör 73 taggal, Sportkör 124 fővel, Pedagógiai Szeminárium 50 fővel, Ifjúsági Vöröskereszt 138 fővel, Önsegélyező Gyakorló Hitelszövetkezet 80 taggal, vezetője Gianits József és Német Lajos tanárvezetője Homor Imre majd Sántha Kamill tanárvezetője Mészáros Ferenc tanárvezetője Bíborka Ferenc és Végvári István vezetője Homor Pál tanárvezetője Jónás Ferenc és Kisházi Mihály Az ifjúság politikai szervezetekbe való tömörülésének tilalma ha­mar feledésbe merült. Sorra alakulnak az új diákszervezetek, diákön­kormányzatok. A kor elvárásainak a nem állami iskolák is igyekeztek eleget tenni, de a fenntartó elképzeléseinek megfelelően kívánták meg­valósítani a jelentkező feladatokat. A már működő ifjúsági szervezetek mellett az 1947/48. tanévben létrejött az intézetben a katolikus iskolák diákönkormányzatának megfelelő ifjúsági fórum. Működési szabály­zatát az érsek hagyta jóvá. Az új szervezet létrejötte láthatóan jó ha­tással volt a háború alatt megbomlott fegyelemre. Javult a diákok tanulmányi eredménye. Az ifjúság feléledő öntevékenységét felhasz­nálták a tanárok az anyanyelvi kultúra emelésére, a természetrajzi gyűjtemény bővítésére, szociológiai-szociográfiai dolgozatok Íratásá­ra.

Next

/
Thumbnails
Contents