Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

azaz a mindenkori tanítójelöltekkel. Kitűzték az országos jellegű egyesület megalakításának az időpontját és helyét. Elhatározásukról értesítették az iskola igazgatóját, aki 1929. május 31-én tájékoztatta a tantestületet, hogy az intézetben oklevelet szerzett tanítók bajtársi szövetségük megalakítása céljából közgyűlést tartanak. A szervezők díszes meghívót küldtek szét, mely szerint: „Az esztergomi Érseki Tanítóképzőben járt tanítók a keresztény nemzeti gondolat kialakítása, a bajtársi együvé tartozandóság ápolása céljából bajtársi szövetséget alakítanak, melynek alakuló közgyűlését Esztergomban 1929. június 2-án délelőtt 11 órakor a Fürdő Szálló nagytermében tartják." (Az egyesület megalakulásának időpontját a különböző források egymástól eltérően jelölik meg. Az eredeti irattári anyag alapján az 1926 és az 1929-es esztendő a hiteles.) A közgyűlésen megjelent az érsek, több helyi egyházi, megyei-, városi vezető, az intézet tanári kara és mintegy 200 öregdiák, köztük olyanok, akik a 30-25-20 éves találkozójukat is ekkor tartották. A programbeszédek, üdvözlések elhangzása után került sor az egyesület alapszabályának jóváhagyására, melynek neve az első fogalmazás szerint; Az Esztergomban Végzett Tanítók Bajtársi Szövetsége, de a belügyminiszter által 1930. október 30-án jóváhagyott változatban már Az Esztergomi Tanítóképzőben Végzett Iskolatársak Szövetsége elnevezés szerepel. Hivatalosan a levelezésben is ezt az elnevezést használják, de a magánbeszélgetések során, újságcikkekben mindvégig megtalálható a bajtárs változat. Az alakuló ülésen is lehetett vita az elnevezés körül, melyet a fellelhető alapszabály fogalmazványokban található javítások, átírások igazolnak. Úgy véljük, nem túlzás annak a feltételezése, hogy a bajtárs elnevezést a kor politikai hangulata sugallta, mint ahogy az sem, hogy ezen egyesületek megszületésének időszaka sem véletlenül esik az 1920-as évek végére. A vezetőség tisztségeinek meghatározásában érezhető valamiféle konzervatív „előkelőség". Sok ugyanis a formális tisztség, mely tulajdonképpen csupán címet jelentett. Választottak elnököt Ölveczky Pál és főtitkárt Papp Gyula személyében, de három társelnököt, három alelnököt, három titkárt, pénztárost, gazdát, ügyészt, ellenőröket és 38 választmányi tagot is. A tagságnak mintegy negyede birtokolt valamilyen tisztséggel összefüggő címet. A szövetség székhelye még mindig Budapest maradt, de az évenkénti közgyűlést legtöbbször már Esztergomban tartották. 71