Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

Az alakuló ülés a tagdíjat évi öt pengőben határozta meg, amelyből támogatták a tanítóképző diákjait, elsősorban azokat, kiknek szülei is tanítók voltak. Fizetési kötelezettségének a tagok jelentős hányada nem tett rendszeresen eleget. Ezért előfordult, hogy az egyesület sem tudta teljesíteni vállalt feladatát. A tagdíjfizetés sorozatos elmaradását a gazdasági válsággal és a tanítóságot is érintő munkanélküliséggel magyarázták. A legválságosabb az 1932-es esztendő volt. Az év őszén tartott közgyűlésen a titkári beszámoló a tanítóság elnyomorodásának okait taglalja, mely elsősorban oka annak, hogy a tagság anyagilag nem támogatja a szervezetet. Az általános gazdasági állapotokkal magyarázták azt is, hogy az előző években rendszeres budapesti találkozók egyre ritkábbakká váltak. 1936-ban a tagdíjat két pengőre csökkentették, abban bízva, hogy ezt az összeget majd könnyebben befizeti a tagság. A fizetési morál azonban lényegesen nem javult. Igen sokan csupán hangzatos érzelmi alapon vallották magukat a szervezet tagjainak, de munkájában nem vettek részt, évi közgyűlésein nem jelentek meg. Az iskolához, a bajtársakhoz való ragaszkodást bizonygatták a szónokok és a tagság megjelent képviselői. Budapesten utoljára 1932. november 5-én tartotta a szervezet közgyűlését, a következő években már minden alkalommal az iskola székhelyén. 1936. június 4-én született döntés szerint a székhely Esztergom. Ekkor választották elnökké az Esztergomban élő Bárdos Józsefet, főtitkárrá Homor Imrét. Az alapító Ölveczky Pál a szövetség örökös díszelnöke lett. Az egyesület székhelyének a volt diákvárosba való áthelyezését az indokolta, hogy tagságának zöme ekkor már nem a fővárosban élt. Természetes, hogy ezzel egyidőben a vezetők zömét is az esztergomiak vagy a környéken lakók közül választották. A főváros 1936. július 29-én törli a budapesti egyesületek névsorából, 1937. november 15-én a megye alispánja viszont Komárom-Esztergom vármegye egyesületei közé iktatja a szervezetet. A baráti összejövetelek megszervezésére is Esztergomban került ezután sor: első alkalommal 1937. július 3-án - tizenöten tettek eleget az erre szóló felhívásnak. Egy, ugyancsak ebben az évben született döntés értelmében az egyesület felvette tagjai sorába azokat is, akik a múlt század végén megszűnt érsekújvári, nagyszombati és a budapesti képzőben szerezték oklevelüket. 1939-től az elnöki feladatokat Drozdi Gyula, a főtitkárit Kisházi Mihály látja el. Ugyanebben az esztendőben további tagtobor72