Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

1933-ban több jelölt végezte el az országos mentőszolgálat által meghirdetett elsősegélynyújtási tanfolyamot, melyre a későbbi évfolyamoknak is lehetőségük adódott. Látványosan fejlődött az intézet ásványtani gyűjteménye. Ennek alapját a hajdani érsekújvári, nagyszombati és a pesti képző átvett anyaga képezte. Ez azonban évtizedekig rendezetlen volt, alig hozzáférhető. Az új épület lehetővé tette, hogy megkezdődjön a rendezés és a meglévő anyag gyarapítása. A szorgos munka következtében a gyűjtemény 1932-ben már több mint 500 darabból állott. A gyűjtésbe Bartal Alajos igazgató bevonta a tanulókat, akik saját lakóhelyükön keresték a még hiányzó kőzetet. 1933-ban a filmvetítés követelményeinek megfelelő helyiséget alakítanak ki, de géphez csak a következő években jutott az iskola. Az oktatás hatékonyságát fokozó eszközök beszerzéséhez az igazgató a helyi pénzintézetektől is kért támogatást. A húszas évek második felétől mind többet hallatott magáról az önképzőkör; 1932-ben keretében pedagógiai szeminárium alakult, mely később külön vált, önállóan folytatta tevékenységét. A két szervezet tagjai havonta tartották összejövetelüket. Programjukban tudományos előadások szerepeltek, de sok önálló szépirodalmi és művészeti alkotást, a tagok által készített tudományos dolgozatot is bemutattak. A résztvevők gyakorolták a szónoki beszédet, a szabad előadást, de szerepeltek magán- és társas énekkel, hangszeres zenével is. A felsőbb évfolyamok tanulói tudatosan készültek az iskolán kívüli nevelőmunkára, önálló ismeretterjesztő előadásokra. Az összejöveteleken az ifjúság tekintélyes hányada részt vett. A kör tagjai 1940 őszén Diákújság címen havonta megjelenő lapot adtak ki, melynek 1942-ben a Diákszárnyak nevet adták. A harmincas évektől megszigorították az intézetben az ének-zene oktatást. Ezt indokolttá tette az, hogy az elemi iskolákban erősödött az éneklés szerepe, az egyházközségekben pedig elvárták a kántortól, hogy valóban ismerője legyen az egyházi zenének. Az iskola ekkor már biztosítani tudta ehhez a szükséges feltételeket. Az 1933 őszén végzett főigazgatói látogatás alkalmával felvett jegyzőkönyv szerint hegedűje minden tanulónak volt. A zenei műveltség gyarapítását szol57