Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

hogy ezzel is mérséklődjék a tanítói munkanélküliség. Szerencsére ezen intézkedés az esztergomi képzőket nem érintette. Az évtized fordulóján keletkezett általános gazdasági válság következménye viszont már nem kerülte el a fiúképzőt sem. A munkanélküliség a tanítók körében is fokozódott, ezért az 1936. május 11-én keletkezett tanfelügyelői leirat alapján mérsékelték a felvehető tanulók számát. A kialakult helyzetet tükrözi az igazgató 1937 júniusában készült jelentése. „Sajnos a beálló gazdasági válság és a tanítói pálya zsúfoltsága az intézet tanulóinak létszámában, s így az internátusban is fokozatosan csökkenő irányzatot mutat." (Az 1936/37. tanévben a 112 tanulóból az első osztályosok száma mindössze 13 volt.) Az 1923-as esztendőt követően másfél évtizedig nem volt átszervezés, mely elvonta volna az energiát a tartalmi munkától. Az 1938. évi XIV. törvény viszont már alapjaiban kívánja átalakítani a képzést. A törvény első pontja szerint a jövőben „a népiskolai tanítók (tanítónők) tanítói képzésére a líceummal kapcsolatban fenntartott tanítóképző akadémia szolgál." E szerint az eddigi ötéves tanítóképzők négyéves gyakorlati jellegű középiskolákká, líceumokká alakultak át. Feladatul kapták, hogy alakítsák ki a tanulókban azt a képességet, melynek birtokában megszerzett ismereteiket a gyakorlatban alkalmazni tudják. A képzés négy esztendeje alatt készítsék elő a növendékeket elsősorban a tanítói akadémiára, melynek időtartamát - az érettségit követően - két évben állapította meg a jogszabály. Az új iskolatípus átal kiállított érettségi birtokában számos, meghatározott felsőoktatási intézményben is folytathatják tanulmányaikat azok, akik nem kívántak tanítók lenni. A törvény tehát megszüntette a hagyományos tanítóképzést. 1938 őszén az első évfolyamon csak líceumi osztály nyílt, a felsőbb évfolyamok az 1923-ban felállított szerkezet alapján folytatták tanulmányaikat. A tanítóképzés akadémiai rangra emelése sokak szerint az iskola és benne a tanítók társadalmi tekintélyét is emelte. A szakmai képzésre biztosított két esztendő javította volna a szakmai felkészítés lehetőségét. A tervezett akadémiát a líceummal egy intézményként, ugyanazon tanári karral kívánták működtetni. Ebben az időben 55 tanító- és tanítónőképző működött az országban, közülük tizenötöt az átszervezéssel egyidőben megszűnésre ítéltek. Esztergomban ez egyik intézményt sem fenyegette. 53