Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

Az új elképzelésnek megfelelően új tanterv és új rendtartás is készült. A törvény által előírt feladatok nem valósultak meg. Mielőtt az új iskolatípus kialakította volna saját arculatát, mielőtt legalább a benne közreműködők részleteiben is megismerhették volna a jogszabályt alkotók szándékát, a történelmi körülmények meghátrálásra kényszerítették a tervezőket. Az ország területi gyarapodása - a Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolása - miatt előre nem látott tanítóhiány keletkezett. Ezt meg kellett oldani. Erre hivatkozva a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1941-ben a líceum IV. osztályának megnyitását felfüggesztette. Nem engedélyezte, hogy az évfolyam végén érettségi vizsgát tegyenek a diákok, helyette az 1923-ban bevezetett ötéves képzés szerint végezhették tanulmányaikat. Ugyanez várt az alsóbb évfolyamú líceumi osztályokra is. Az esztergomi tanári kar eredetileg sem hitt az új iskolatípus sikerében. Szerintük „a líceumi tagozat nem biztat kecsegtető sikerrel". A miniszter már idézett rendelkezése után a tanulók, akiknek eredetileg lehetőségük volt arra, hogy 1942-ben érettségi vizsgát tegyenek, ettől most elestek. Egy csoportjuk kérelmezte annak engedélyezését, hogy érettségi vizsgát tehessen, és ezt követően dönthessen jövőjéről. Kérésüket a főhatóság elutasította. Tanítóvá kellett lenniök azoknak is, akik eddig mást terveztek. Az 1941-ben megjelent rendelkezéssel majdnem azonos időben felmérés készült a tanulók pályaválasztási elképzeléséről. Az intézetben akkor a három líceumi évfolyamon 90 növendék tanult, közülük mindössze 17 fő jelezte, hogy minden körülmények között tanító kíván lenni, a többség elsősorban más pályára vágyott, jellemző a korra; húszan a katonatiszti, kilencen a gazdatiszti, heten a tanári pályát jelölték meg jövendő hivatásukként. Ezek az adatok sejteni engedik, hogy ha kiépül a líceumi rendszer, veszélybe kerül a tanítóképzés, mert tanulóinak zöme az érettségi után más pályát kíván választani. Ha maradt volna ez a hangulat, akkor a líceumi osztályokba lényegesen nagyobb létszámú tanulót kellett volna felvenni ahhoz, hogy a tanítói igényt biztosítani tudják. A következő években meglehetősen zavaros helyzet alakult ki, mert együttműködtek a tanítói és a líceumi osztályok, némely tanuló maga sem tudott a két típus között különbséget tenni. 54