Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

Az új otthon nem csupán a benne élők kényelmét, az oktatás megfelelő, ideális körülményeit biztosította, hanem emelte az intézet tekintélyét is a városban. Az iskola állapota évtizedekig nem tette lehetővé, hogy oda rendszeresen vendégeket hívjanak. Igaz, a város lakossága, vezetői sem igényelték jó ideig a mélyebb kapcsolatot, erre inkább az általuk előkelőbbnek tartott gimnáziummal törekedtek. Az új otthon megteremtése után már egészen másként számol be a igazgató az intézet és a város kapcsolatáról, a preparandia megbecsüléséről, mint azt az előző évtizedekben tette. A partnerséghez szükség volt megfelelő otthonra, ahol emelt fővel láthatták vendégül a város lakóit. A Fürdőszállóban tartott hangversenyek helye az új tornaterem lett, ahol gyakori volt a színjátszócsoport fellépése is. Az 1931/32. tanév végén készült jelentésben már ezt olvashatjuk: „Meg kell még emlékeznünk az intézet társadalmi helyzetének emelkedéséről is. A jól felszerelt épület, valamint a kellően előkészített különböző iskolai ünnepélyek, tornaversenyek, a társadalmi egyesületekben az ifjúsági énekkar szereplései tekintényt biztosítanak az intézetnek." Öröm ezt olvasni még akkor is, ha esetleg felszíni jelenség tanúi vagyunk. Azok a körülmények, melyekről az elődök majd egy évszázadon át beszéltek, melyet gyakran elpanaszoltak - a tanítóság megbecsülése - az új épület elkészülte sem változtatott lényegesen. Leküzdötte viszont az intézet azt a szorongást, melyet eddigi nyomorúságos elhelyezése is táplált. Hamarosan kiderült, hogy az internátus nem képes befogadni valamennyi igénylőt, ezért az 1932/33-as tanévtől a szomszédos kanonoki házban - mely az iskola kertjéből megközelíthető volt, az átjáró helye a kőfalon ma is látható - helyezték el a vidékiek egy részét - a két helyen mintegy 130 főt. Ezzel egyidőben viszont az érsek kötelezővé tette valamennyi vidéki tanuló számára az internátusban való lakást. Ez az elhelyezési mód csak időlegesnek bizonyult, hiszen a használatba adott kanonoki ház nem erre a célra épült. Ezen állapot megszüntetése érdekében valamint amiatt, hogy a szomszédos felvidéki területet 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolták, s ezzel a beiskolázási terület bővült, több tanuló elhelyezése vált szükségessé, az érsek elhatározta az épület internátusi szárnyának bővítését. Erről az igazgató az 1938/39. tanév végén írott jelentésében számol be. 49