Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

„Az internátus céljait szolgáló épületrész kicsinek bizonyult, ezért értesüléseim szerint az eddig használt káptalani ház helyett új építkezés veszi a közeljövőben kezdetét." Valóban 1939 nyarán Toldy János terve alapján megkezdődött az építkezés, mely 1940 januárjáig tartott. Az előzénél nagyobb kápolnát az érsek már január 20-án felszentelte. Kialakult végre a tanulók megfelelő elhelyezésének lehetősége. Rektori lakás, a nevelők számára felügyelői szobák, vendég- és betegszobák is létesültek. Az új szárny szervesen kapcsolódott az előző részhez. A tanulók 1940. február 1-től birtokba vehették az új területet, mely őszre népesült be teljesen, és ekkor szűnt meg a kanonoki ház bérlete. Az internátusban elhelyezett tanulók ellátásukért továbbra is meghatározott térítési díjat fizettek. A teljes díjfizetésre kötelezettek mellett mérsékelték vagy teljesen eltörölték azok díját, akiknél szociális helyzetük és tanulmányi eredményük indokolttá tette. Ebben az időszakban már az iskola és az internátus működésének anyagi feltétele biztosított. Ezen állapot létrejöttéhez az állam és az egyház egyaránt hozzájárult. Megszűnt a ritkuló alapítványoktól és az alkalmi támogatásoktól való függés. Az internátusi díj teljes összegét a tanulók alig 20%-a fizeti, míg 5-8%-uk ingyenes ellátásban részesül. Az internátus által nyújtott támogatáson kívül egyre több tanuló részesül tandíjkedvezményben. Arányuk eléri az összlétszám 20-25%át. Találkozunk egy-két rendszeresen juttatott ösztöndíjjal is. 50