Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

igazgatója ekkor levélben fordult az érsekhez. Ismét kifejti véleményét az internátus szükségességéről, melyet a jelöltek nevelésében betölthetne, egyben ismerteti a sanyarú állapotot is. „Az esztergomtábori fiú nevelőotthonból a hidegebb évszakok alatt is szegényes, hiányos öltözékben, rossz cipőben, szakadó, nem egyszer ónos esőben, sárban, hóviharban, metsző szélben, hidegben átázottan, fázva, elcsigázva, valóban szánandó állapotban jönnek be az intézetbe számot adni szerzett ismereteikből és befogadni az újonnan nyújtottakat. Este aztán bizony nem egyszer gyalog - mennek vissza az otthonba, ahol pedig még mindig nem a testi fáradtság által megkívánt és szükséges pihenés vár rájuk, hanem a másnapra való erős felkészülés." Levele további részében örömét fejezi ki, hogy legalább ilyen helyet is kaptak növendékei, mert különben elhagyták volna az intézetet. Közli viszont, hogy a következő évben már ezt sem vehetik igénybe, mert bíróságilag elítélt fiatalokat kíván az igazságügyminiszter elhelyezni. „El kell hát hagynunk ezt a helyet is! S ha Méltóságotok nem hallgatják meg kérelmemet, nem tudjuk jövőre vidéki növendékeink legnagyobb részét elhelyezni, akik aztán - katolikus tanügyünk nagy kárára - kénytelenek lesznek más képzőben keresni boldogulásukat. Pedig növendékeinknek száma - mostoha viszonyaink miatt - már eddig is felére fogyott a háború előttinek." Az iskola jövője forgott tehát kockán, ha az illetékesek nem akarták megszűnését, e véghelyzetben végre határozniok kellett. A veszélyt felismerték, határoztak. Az igazgató rövidesen jelenthette a tantestületnek: „Erről (az állapotokról) jelentést tettem egyházi főhatóságunknak, mire kegyelmes urunk elrendelte, hogy az 1923/24. tanévtől kezdve a szemináriumban látassanak el a tanulók lakással és minden szükségessel." Ezzel új korszak kezdődik az iskola életében, mert van internátusa, a papnevelde földszinti helyiségeiben. A rendelkezésre bocsátott épületrészben általában 30 tanulót tudtak elhelyezni. Ezek egy része ingyenes, vagy csökkentett ellátási díjat fizetett. 1923 őszén az érsek jóváhagyta az internátus első működési szabályzatát, melynek előírásai alig különböztek a növendékpapok számára rendeltektől. Az otthonban szigorú fegyelem uralkodott, kevés önálló programmal. Városi sétára csak felügyelettel mehettek növendékek, vendéget is csak meghatározott időben fogadhattak. Az ekkor bevezetett rendszabá44