Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

lyok a későbbi évtizedben is alig változtak. Itt sem tudták valamennyi igénylőt és rászorulót elhelyezni, ezért a húszas évek második felében a legényegylet Petőfi utcai épületében is kaptak helyet. Az 1926/27. tanév 143 tanulójából 30 lakott a szemináriumban működő internátusban, 29 a legényegyletben, 7 még mindig a fiúnevelőben, 40 pedig magánházaknál. A körülményekre így emlékezik a hajdani lakó: „Kollégiumunk a Katolikus Legényegylet székházának első emeletén volt. Az épület a fiatalok nyári szállása, afféle turistaszálló volt. A két komisz télben sokat szenvedtünk, a rabicfalas szobák szinte kifűthetetlenek voltak." Az évtizedek megvalósult álma Az internátus létesítésével jelentős mértékben enyhültek a tanulók szociális és lakásgondjai. Nehezen mozdult viszont az új iskolaépület léltrehozásának az ügye. Alig múlik el a háborút követő belső vihar, a nevelőtestület 1919. augusztus 30-i ülésén feleleveníti a jogos igényt. Ez alkalommal ismét megállapítják, hogy otthonuk alkalmatlan feladatának ellátására. A helyzetet reálisan felmérve, most nem új építését sürgetik, hanem akciót terveznek egy már meglévő, oktatás céljára megfelelő egyházi épület megszerzésére. A testület tagjai szerint a káptalan birtokában volt akkor olyan épület, mely csekély átalakítással megfelelt volna az iskola jogos igényeinek. E kezdeményezés nem járt sikerrel. A megyei tanfelügyelő 1922-ben írja: „Az intézet elhelyezkedése nem ideális ugyan, de a mostani válságos gazdasági helyzetben eltűrhető. Ha a gondviselés megelégeli hazánk katasztrofális helyzetét, kideríti hazánk egét, bizonyára módot talál az egyházi főhatóság arra, hogy ezen érdemes tanítóképző méltó elhelyezést nyerjen. Addig tűrnünk kell az intézet ósdi, valóban csak a körülmények kényszerítő hatása alatt elnézhető bútorzatát, felszerelésének hiányát is." Ezen lesújtó állásfoglalás dacára sem került a jogos igény a feledés homályába. Pár évvel később maga a tanfelügyelő javasolta az érseknek, hogy a kórház hajdani, Dobozi utcai épületében helyezze el a tanítóképzőt. Kezdeményezése visszhang nélkül maradt. 45