Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

rendszeresen 2-3 növendék volt elhelyezve. A lakásokat az igazgató, az osztályfőnök és a hittanár elég sűrűn látogatták. Tapasztalataikról a tanári értekezleten számoltak be." Ha a szállást nem találták megfelelőnek, tanév közben is más családhoz helyezték a növendékeket. A háborút követő pénzromlás miatt kritikus állapot alakult ki a tanulók elszállásolása területén is. Ezt pedig az okozta, hogy az inflációra való hivatkozással állandó jelleggel, a pénzromlás üteménél jóval nagyobb mértékben emelték a szállásadók a fizetendő díjat, melyet egyre kevesebben tudtak teljesíteni. Ez a tanulói létszám csökkenésének veszélyét vetítette előre, sőt bizonytalanná tette az intézet jövőjét is. E veszély elhárítása végett 1920. március 27-én az egyházi hatósághoz (káptalanhoz) fordult az iskola nevelőtestülete. Epületet kért a tanulók elhelyezéséhez. Kezdeményezésük sajnos nem talált megértésre. 1922. április 24-én újabb felterjesztés megy a tanfelügyelőségnek. Ebben olvashatjuk: „Az internátus pedagógiai, valláserkölcsi, szociális szempontból nélkülözhetetlen része kell hogy legyen a tanítóképzésnek. E nélkül el fog hervadni a képző! Az első osztály néptelensége már ennek következménye." Ezzel egyidőben kereste fel Klinda Károly igazgató az Esztergomtáborban működő állami fiúnevelő intézet vezetőjét, és helyet kért tőle rászoruló tanulói számára. „Ekkor az igazgatónak kezdeményezésére, sok könyörgésre és közbenjárásra sikerült az Esztergomhoz vasúton öt percnyire fekvő Kenyérmezőtáborban elhelyezni a fiúnevelő igazgatójának, a fiúnevelőt fenntartó igazságügyi minisztériumnak beleegyezésével 15 növendékünket a fiúnevelőbe önköltséges ellátásra bejuttatni" - olvashatjuk e majdnem tragikus kor egyik jelentésében. 1922 őszétől tehát a tanulók kisebb hányadát, a legrászorultabbakat sikerült elszállásolni. Reggelit a szálláshelyen fogyasztották el, majd általában vonaton utaztak a városba. Ebédet az Erzsébet Nőegylet konyháján, illetve a város éttermeiben kaptak, többen díjtalanul, majd délután, illetve este 6 órakor indultak vissza az otthonba, ahol vacsoráztak. A szállással és étkezéssel járó költségek jelentős részét az intézet fizette a tanulmányi alapból. A szálláshely nem volt a tanítóképző szerves része, tehát nem tekinthető saját internátusának, csupán szívességi alapon fogadta be egy másik intézmény növendékeit. Ez az állapot sem tartott sokáig. 1923 márciusában a fiúnevelő igazgatója közölte, hogy a következő tanévtől intézménye megszűnik, épülete a fiatalkorú bűnözőknek ad helyet. A tanítóképző 43