Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

ben. A háború előtt működő alapítványok és a segítő egylet vagyona a pénzromlás következtében elértéktelenedett. Maradtak még az ingyen ebédek, az alkalmi ruhasegélyek. Már a XIX. század végén egyre gyakrabban vetődik fel az a gondolat, hogy a tanulók számára állandó szálláshelyet, internátust kellene létesíteni. Az 1896/97. tanévről készült igazgatói jelentésből is kitűnik, hogy az iskolaépület felújításával és a négyéves képzés megvalósításával párhuzamosan a tanulók lakásgondjainak megoldását is remélték, de hiába. A helyzetet látva és egy állandó internátus szükségességét felismerve az igazgató 1898. június 27-én felhívással fordult a főegyházmegye papjaihoz, jobbmódú tanítóihoz, melyben az alábbiakat olvashatjuk: „Esztergomban a királyi-érseki tanítóképző intézet mellett segítő egyesület létesült. Az egyesület elsősorban a tanítói pályára készülők sokszor könnyekre indító nyomorán óhajtván segíteni. Végső céljaként pedig arra törekszik, hogy egy tanítók házát létesítsen, melyben elsősorban a szegény tanítók bármely intézetbe járó gyermekei lehetőleg ingyenes, de mindenesetre nagyon csekély díjért felügyeletet, lakást és teljes ellátást kapjanak." 1902-ben konkrét tervet is kidolgoz az általa elképzelt otthonról. Legalább 70 főt befogadó intézményre gondol, így a vidékiek számára előírhatnák a bennlakást. Elvégzi a működésével összefüggő gazdasági számításokat is. Elképzelése szerint kerttel rendelkező külön épületet kell e célra emelni. Megnevezi az általa elképzelt helyet is. „Nézetem szerint e célra legalkalmasabb volna a vároldal sötétkapuhoz vezető útjától jobbra fekvő nagy puszta telek." Ez tulajdonképpen a tanítóképző mai épületének a telke volt. Javaslata sajnos ismét óhaj maradt. Később született ugyan elgondolás az új iskolaépület és ezzel együtt internátus építésről is, de a közbejött háború mindent megakadályozott. Az 1914/15. tanévről készült jelentésében az igazgató még bizakodó, amikor ezt írja: „Internátus nincs. Az új épületben az is lesz." A továbbiakban az akkori állapotokról ír: „Vidéki növendékeink 36 szegény, de tisztességes egyszerű polgári családoknál voltak elhelyezve. A felajánlott lakásokat megvizsgáltuk, s a megfelelő helyre az igazgató rendelte ki a növendékeket. A diáktartók havi 50-60 koronáért adtak teljes ellátást. Egy-egy szálláson 42