Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A HÁBORÚS ESZTENDŐK ÉS A TÁRSADALMI VIHAR IDŐSZAKA (1914-1919)

megismerte az új kormány oktatással, az iskolai rendtartással összefüggő elképzeléseit. Vitathatatlanul hozzájárult ehhez az is, hogy már a változást követő napokban megszabadították őket mindazon merev kötelékektől, melyek eddig szigorú korlátok közé szorították életüket, gondolkodásukat. Az új diákszervezet vezetői gyakran utaztak Budapestre, ahol tanácsot, segítséget kértek munkájukhoz. Találkoztak Kunfi Zsigmond kultuszminiszterrel is, akit már személyesen ismertek, hiszen március 8-án a Szociáldemokrata Párt képviseletében már járt Esztergomban. Április 11-én közös tanár-diák bizottság alakult az intézetben. Május 30-án igazgatót választott a tantestület. A tanárok és a diákok bizalmát ismét a már működő igazgató - Klinda Károly - szerezte meg. A városi eseményekben jelentős tevékenységet fejtett ki Havas János gyakorlóiskolai tanító, aki az iskolai szakszervezet vezetője lett, de megbízatása volt a szervezet városi vezetőségében is. Előadásokat tartott a tanítók átképző tanfolyamán. A tanácskormány állami tulajdonná tette a hitfelekezeti iskolákat. A tanítóképző államosítása június 4-én történt. A kormány intézkedéseit a tantestület tudomásul vette. Állami szolgálatba átvették mindazokat a nevelőket, akik aláírták az alkalmazás feltételeként megszabott nyilatkozatot. Az intézetben ezt egy fő - Nádler István - tagadta meg, ezért olyan döntés született, hogy ő a továbbiakban nem taníthat. Május 12-én miniszteri (népbiztosi) rendelet törölte a tárgyankénti osztályozást a tanév végén, helyette olyan okmány kiállítását rendelte el, mely csupán azt igazolta, hogy tulajdonosa megfelelt a követelményeknek. E nem körültekintően elkészített jogszabály alkalmazásával osztottak az intézetben június 12-én bizonyítványt. A kormányzat gondoskodni kívánt a diákság nyári foglalkoztatásáról. Július 4-én az igazgató felhívást tesz közzé a munkára való jelentkezés előmozdítására. E korszak történései közé tartozik az ifjúságnak a honvédelmi harcban való részvétele is. Mivel az ellenséges idegen csapatok már hónapok óta a Duna másik partján állomásoztak a város is felkészült az esetleges támadás visszaverésére. A helyi vezetés (direktórium) április 6-án megkezdte a toborzást az új hadseregbe. Felhívása a 18. életévüket betöltött diákokhoz is szólt. Mint a tények bizonyítják nem eredménytelenül. A 36