Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A HÁBORÚS ESZTENDŐK ÉS A TÁRSADALMI VIHAR IDŐSZAKA (1914-1919)

zettel kapcsolatban jelenleg nincsen internátus, de a tervekből arról győződhettünk meg, hogy az építtető internátussal egybekötött képzőintézetről gondoskodik". A várakozás egyre nő, a bizalom erősödik. Nem veszik észre, hogy a háború inkább távolítja az évtizedek óta esedékes építkezés megkezdésének időpontját. 1916-ban is sokat foglalkoztak e témával, sőt egyes merész ábrándozások azt híresztelték, hogy a nagy szenvedések, nélkülözések ellenére 1917-ben megindul az építkezés, mivel a szükséges költség jelentős része az érsek rendelkezésére áll. A reális érzéket nélkülöző derűlátás ismét kudarcot vallott. Eltelt nemcsak 1917, hanem a következő esztendő is. A világégés befejeződött, az építkezés nem kezdődött meg, minden eddigi elképzelés továbbra is ábránd maradt. A négy évig tartó vesztes háború után, nyugalom helyett újabb megpróbáltatást élt át az ország lakossága. 1918. október 31-én győzött hazánkban a polgári demokratikus forradalom. A következő hónapok eseményei az intézetet sem kerülték el. A városban alakult Nemzeti Bizottságba a tanári kar is elküldte képviselőjét. Mihelyt szükség volt rá 25 tanítójelölt jelentkezett a polgárőrségbe. „Hat napon át, vagyis addig, míg a katonai és a polgári őrséget szervezték, az ifjúság - más iskolák fiataljaival - csaknem egyedül őrködött a város vagyona és közbiztonsága fölött" - írja az igazgató az 1919/20. tanévről szóló jelentésében. Más források szerint még 1919 februárjában is voltak képzősök e fegyveres testületben. 1918 végén, 1919 első napjaiban az északról előrenyomuló csehszlovák légió alakulatai megvetették lábukat a Duna túlsó partján. A párkányi híd lezárásával megakadályozták, hogy a környező településeken lakó, viszonylag nagylétszámú tanuló naponta Esztergomba jöhessen, ahol eddig középiskolai tanulmányait folytatta. Ez a nem várt esemény fokozta a városban a feszültséget, szinte háborús hangulatot teremtett. A belpolitikai folyamatok is egyre áttekinthetetlenebbé váltak. 1919. március 21-én tanácskormány alakult Budapesten. Ezt követően a helyi események is felgyorsultak. Mozgolódni, szervezkedni kezd az ifjúság, köztük a diákság is. A megyeháza épületében március 25-én megalakult az új, városi baloldali diákszervezet, melynek elnökévé a tanítóképzős Horváth Gyulát választották, az egyik alelnökké ugyancsak a képzős Lieber Józsefet. A diákság feltűnően gyorsan, rokonszenvét kifejezve reagált az eseményekre, különösen akkor amikor 35